sajtószemle
Szegő András
újságíró
Amikor nézem, az a gyanúm támad, hogy Isten meg akarván teremteni az ideális középsúlyút, létrehozta Papp Lászlót.
Lobogó (1969. január 29.): A k. o. király, Papp László életregénye
(sorozat)
Dávid és Góliát állt egymással szemben. Tűz, elszántság a kisebbik oldalán, gúnyos mosoly, túlzott magabiztosság a másik fiúnál. Az osztálytársak aggódva tekintgettek Papp Laci és Kocsenda Pali felé.
– Csak ne verje meg nagyon Lacit! – ezért remegtek a barátok.
A nagy esélyes biztonsága, a gyerekek aggódása csak néhány pillanatig tartott. Laci rárontott ellenfelére, két keze úgy dolgozott, akár egy cséphadaró. Hihetetlen dolog történt. Góliát jóformán a kezét sem tudta felemelni. Megtántorodott, elesett. Papp Laci rávetette magát, s szünet nélkül ütötte tovább.
Kocsendát a még nagyobb veréstől Laci barátainak közbeavatkozása mentette meg. Az osztály korábbi legerősebb tanulója megszégyenülten, vérző orrát törölgetve elismerte a vereséget.
Ettől a pillanattól kezdve a „Kiss Papp” a legkeményebb címet is birtokolta.
A legjobb góllövő, a legerősebb – korán kezdte gyűjteni a legeket...
(Boskovics Jenő)
Szántó Imre
ökölvívó mesteredző
Amikor Papp Laci az első mérkőzéseit játszotta, mint amatőr ökölvívó, akkor minden mérkőzését megnéztem, mert olyan képességű versenyzővel előtte, meg azóta sem találkoztam az ökölvívó sportban. Olyan reflexe volt, hogy a leggyorsabb ökölvívók is csak dupla idő alatt tudták azt az orvosi műszert lenyomni, amit a Papp Laci fele idő alatt lenyomott.
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Adler Zsigmond
Papp László edzője
Lacinak ezt a jobbcsapottját senki sem tudta utánozni. Az csak neki való, az ő alakjának, egyéniségének, reflexének. Félig horog, félig swing.
Corriere della Sera
A magyar Papp mind technikai, mind taktikai téren az egész mezőny fölött állt. Nem kétséges, hogy az EB legjobb teljesítményét ő nyújtotta.
(Milánó 1951, Európa-bajnokság)
Zbigniew Pietrzykowski
lengyel ökölvívó, Papp László amatőr ellenfele
Papp minden bizonnyal a legjobb bokszoló azok közül, akiket valaha is láttam, és akikkel alkalmam volt erőmet összemérni. Alacsony, izmos – hódító kis fekete bajusszal, jellegzetesen magyaros jelenség és fordított állásból harcol. Azt hihetnők, hogy alacsony termete bizonyos előnyt jelent ellenfeleinek. Papp azonban annyira ruganyos, reflexe olyan páratlanul gyors, hogy szinte láthatatlan fejmozdulattal is elkerüli az erős csapásokat. Eleinte úgy tűnt, hogy egészen fedetlen, és bármikor eltalálható. Szó sincs róla! Pappot eltalálni nagy művészet. Ő az az ökölvívó, akinek egyetlen hibája sincsen, és birtokában az öklözők legfélelmetesebb fegyvere: jobb és bal kézzel egyaránt hihetetlenül erős ütése. Mindezt tetézi még ütésének szokatlan gyorsasága.
Azok, akik a magyar bajnok ellen valaha is szorítóba léptek, egyöntetűen azt állítják, hogy nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt. Ilyen ellenféllel szemben semmiféle előre kiagyalt taktika nem lehetett sikeres. A küzdelem bármely pillanatban Papp ellenfelének kiszámolásával végződhetett. Emellett Papp hallatlanul rokonszenves és bajtársias versenyzőtárs volt.
Háromszor harcoltam ellene. Aztán Papp profi lett, és én nem lehettem többé a versenytársa.
Csak a tisztelője és a nézője...
José Torres
amerikai profi ökölvívó világbajnok, Papp László amatőr ellenfele
Hatan voltunk puerto rico-iak és a többiek addig mindig csak győzni láttak engem. Aztán jött a Papp Laci elleni meccs, és egy ponttal kikaptam. A puerto rico-i társaim elkezdtek sírni. Én csak annyit mondtam, ezúttal nem jött be az, ami eddig ment. Ez az ember túl jó. Életem legszorosabb, legkeményebb mérkőzése volt.
Én nem tudok úgy ütni, mint Ő. Négy-öt évig tartott, míg megtanultam. Balról és jobbról is ütött. Az ökölvívás kulcsa az, hogy üss és mozogj, üss és mozogj. Ehhez pedig sok energiára van szükség. Papp Laci nagyon gyorsan mozgott. Teljesen más volt, mint a többiek. Olyan gyors volt, hogy amikor egy ütés után ismét meg akartam ütni, már nem volt ott. Ugyanis ütött és már mozgott is. Volt esze és tudott trükköket. Őt egyszerűen nem lehetett megverni. Hihetetlenül bokszolt. Egész pályafutásom alatt összesen hárman tudtak megverni: Papp, Dick Tiger és a kubai Florentino Fernandez. Mindhármuk közül Papp volt a legjobb. Nemcsak az erejét, hanem az intelligenciáját is használta. Ő volt a legkiválóbb bokszoló, akit valaha is láttam.
Joe Louis
amerikai nehézsúlyú profi világbajnok ökölvívó
Három olimpiai aranyérem. Ez még senki másnak nem sikerült! Személyesen sosem találkoztam Papp Lászlóval, de mindig nagyra becsültem Őt.
Szepesi György
rádióriporter
Ő volt az a sportember, akinek sehol, sem Magyarországon, sem külföldön, nemcsak a szorítóban nem volt ellenfele, a magánéletben sem. Lacit mindenki szerette. Fantasztikus ember.
Dr. Kárpáti György
olimpiai bajnok vízilabdázó
Két olimpián vettünk részt együtt. Mindketten háromszoros olimpiai bajnokok vagyunk, de Laci egyéni olimpiai bajnokságait többre tartom, mint az én csapatomat, mert mi mégiscsak voltunk tizenhárman-tizennégyen. Ha nekem nem ment, a másik három-négy nagy, kétméteres ló kisegített, de Lacinak nem volt segítsége, ő egyedül kellett, hogy nyerjen. Ezért Lacit előbbre teszem ebben.
Grosics Gyula
olimpiai bajnok labdarúgó
Olyan képességekkel rendelkezett, ami utánozhatatlan volt. Nyilván, hogy a magával hozott tehetség, készség csak akkor hozhatta azokat az eredményeket, amelyeket elért, ha a hétköznapok véres, verejtékes munkája kísérte azokat. A kívülálló csak az olimpiai bajnokságot látja, de nem érzi az azt megelőző kőkemény munkát, amit annak az érdekében el kell végezni.
(Dr. Borbély Zoltán interjúi)
Adler Zsigmond
Papp László edzője
Minden edzőnek sok olyan tanítványt kívánok, mint Laci volt. Kötelességérzetével, szorgalmával mindig példát mutatott. Soha nem csalódtam benne, mindig egyenes úton járt.
Papp Lászlóné
Hazatelefonált, a fiúnk akkor másfél éves volt. Azt kérdezte, jól vagyunk-e. Mondtam, hogy igen. Kérdeztem, mikor jöttök. Azt mondta, amint lehet, rögtön jövünk. Kérdeztem még, hogy esetleg ne lépjek-e a gyerekkel. Azt válaszolta, nem, én jövök haza. Még azt is mondta, mi lenne, ha minden magyar elmenne, és ha egyszer szükség lesz ránk, nem lesz itthon magyar.
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Cserhalmi György
színművész
Jobb kezem a kórház, bal kezem a köztemető. Ez volt a jellegzetes mondata a filmben, amit az ember örökre megjegyzett. De én még emlékszem arra, hogy játszottunk a grundon, komolyan mondom, még tíz éves sem voltam, akkor még nagy eszményképeink voltak, főleg 48-ból vagy a Rákóczi-szabadságharcból; én vagyok Vak Bottyán, én vagyok Esze Tamás, én vagyok Petőfi Sándor, fakardokkal, és akkor valaki azt mondta, hogy én vagyok Papp László. Már akkor legenda volt, pedig fiatal volt még Ő is.
(Szőke Anikó interjúja)
Dr. Sigmund Bergmann
az ORF volt kommentátora
Már akkor sokat hallottam és olvastam Papp Laciról, mikor diák voltam, amikor pedig újságíró lettem, minden meccsére elmentem. Körülbelül 3500 bokszmeccset közvetítettem életemben, de amit Papp Laci meccseit látva éreztem, azt talán csak Muhammad Ali mérkőzésein éltem át. Laci gyújtotta fel a tüzet a szívemben az ökölvívósport iránt.
Jean-Paul Belmondo
francia filmszínész
Papp Lászlóról akkoriban, mint háromszoros olimpiai bajnokról hallottam először, csakúgy, mint mindenki. A három olimpia megnyerése óriási teljesítmény! Ugyanakkor sajnáltam, hogy csak későn lépett a profik táborába, mert a kommunista rezsim megakadályozta ebben, így csak 33 évesen válhatott profi ökölvívóvá. Az 50-es években kicsit én is belekóstoltam a bokszba, mondhatni megszállottja voltam a sportnak, rajongtam az ökölvívásért. Jómagam csupán néhány mérkőzést vívtam. Nem volt elegendő tehetségem ahhoz, hogy nagy bajnok váljon belőlem.
Annak idején volt két szervező barátom, akik a párizsi Sportpalotában dolgoztak és tőlük hallottam a hírt, hogy Papp László Párizsba jön, és személyesen láthatom a nagy bokszolót.
Lobogó: A k. o. király
A vendégcsapat 13 : 3 arányú vereséget szenvedett. Vezetőjük lógó orral mondta a magyar szövetségi kapitánynak:
– Ilyen vereségért nem érdemes utazni. Mégis azt kell kijelentenem, örülök, hogy eljöttünk. Láttam egy kivételes tehetségű ökölvívót. Ez a Papp gyerek úgy üt, ahogy a nagykönyvben megírták. Kérem Önöket, amikor csak óhajtják, küldjék el hozzánk mérkőzni, egy fellépés után egymaga hozná a közönséget...
Az ellenfelek rettegtek a Pappal való találkozástól. A Budapesti Vasutas–Kispest MADISZ csapatbajnoki mérkőzésen Papp–Óhegyi találkozóra került volna sor, de mikor Óhegyi megtudta, ki van az ő súlycsoportjában, a régi ökölvívó módszerrel élt. Átesett a súlyhatáron.
(Boskovics Jenő)
Kő András: Papp Laci
Kálmán György színművész:
Olyan légkört teremtett, amikor belépett a ringbe, hogy más volt a levegő összetétele. Már első jelentkezésekor magán hordozta a tehetség jeleit. Tele vagyok iránta végtelen szeretettel. Ami mögött érzem a munkát – amikor a tehetség párosul szakmai tudással, a szükséges tudatos úttal –, ez mindig tiszteletet ébreszt.
Füzesy–Peterdi (1970): Gong
Laci néhány szép cselt mutatott be, a finn nagyszerűen reagált valamennyire. És eközben egy pillanatra fedetlenül hagyta az állát. Botor dolog volt. Mert ebben az ezredmásodpercben villant valami, s aztán mélységes csend ereszkedett Resko mikrokozmoszára. Még az öltözőben is a rendezőséget szidta. Hogy példátlan disznóság, mérkőzés közben eloltani a lámpákat, azonnal állítsák helyre a rövidzárlatot és folytassák a mérkőzést!
Laci malomjátékot űz a luxemburgival. A csiki-csuki változatot. Gyomron csapja Weltert, erre Welter leviszi a kezét, állon csapja Weltert, erre Welter visszaviszi a kezét, erre megint gyomron csapja Weltert, erre Welter már sehova sem teszi a kezét, hanem békapozitúrába ereszkedik a szőnyegen. A luxemburgi a páros számok híve. Először hatig számolnak rá. Aztán nyolcig. Aztán tízig. Két percig sem tartott az egész.
(London 1948, Olimpia)
Füzesy–Peterdi: Gong
Wright feje felületesen megmunkált parafából készült. A parafa tömör, ruganyos holmi, fölfogja az ütést, és csak pillanatokra deformálódik, aztán visszanyeri eredeti alakját. Laci annyit ütött, hogy az egész középsúlyú mezőnyt több ízben lefektethette volna. A matróz legfeljebb néhány csodálkozó arckifejezéssel reagált. Úgy kezdődött, hogy gongszóra Laci odalépett az angolhoz és bájos keresetlenséggel állon csapta. Az angolt meglepte ez a közvetlenség, de mire kifejezésre juttathatta volna helytelenítését, már kétkezes tamtam mennydörgött a felsőtestén. A második menetben is Papp Laci táncolt előre. De most csak fél lábbal taposta a gázt, visszakapcsolt egy kicsit. A harmadik menetben Laci egyre fokozódó tempóban bombázta a matrózt, és ettől kezdve John Wright már csak a homokzsák szerepében nyújtott kimagaslót...
(London 1948, Olimpia)
Lukács László (1962): A sportvilág nagy történetei
Minden mérkőzését jellegzetes gesztusokkal kezdte. Mintha meg akarná babonázni ellenfeleit, keményen, szúrósan, kitartóan nézte őket fekete szemöldöke alól. Szeméből és mozdulataiból csak úgy áradt a magabiztosság. Várt ... azután előre lépett … majd visszatáncolt, s ezt a fenyegető balettet néhány másodperc múlva már olyan energikus roham, a rendkívüli ütések olyan sorozata kísérte, hogy az ellenfelek kénytelenek voltak sorra megadni magukat, méghozzá olyan gyorsasággal, hogy a krónikás valójában be sem számolhatott egy-egy mérkőzés történeteiről.
Lobogó: A k. o. király
A Millenárisra, a Budapest–Vidék mérkőzésre Papp és Csík kedvéért 10 000 szurkoló ment ki. Nem sokáig gyönyörködhettek a nézők Laci művészetében, Károlyfit egy perc alatt kiütötte. Aztán újra Bene III került a vert seregbe, október 17-én pedig a kemény lengyel, Zágorszki – öt perc alatt.
A magyar–lengyel mérkőzés keretében a vendégek meghívást adtak át a magyar vezetőknek. Novemberre Budapest válogatottját kérték, azzal a megjegyzéssel:
– Mindegy, hogy kik alkotják a csapatot. Az a lényeg, hogy Papp jöjjön.
Lobogó: A k. o. király
Óriási izgalommal várta mindenki, létrejön-e az évszázad mérkőzése.
Létrejött, de mennyi huzavona után!
A mérkőzés előtti napon a csehszlovák vezetők meglátogatták a szállóban a magyarokat. Torma is eljött, feleségével együtt. Éberen figyelték. Beszélgetés közben Torma rá akart gyújtani egy cigarettára. Felesége elkapta a kezét:
– Gyuszi, ne tedd. Holnap életed mérkőzése jön!
A vezetők nem akarták a Papp–Torma összecsapást. Laci azonban más véleményen volt:
– Nem lehet örökké szédíteni a szurkolókat – így fakadt ki. – Mérkőzni akarok Tormával.
Gyors tanácskozás, s még ott a szállóban hivatalosan megadták a csehszlovákoknak a magyar csapatot. Pappot félnehézsúlyba tették.
Amikor Torma meglátta a listát, odabökött ujjával a Papp neve melletti üres helyre:
– Ide írják az én nevemet...
Ha akkor van televízió, biztos, hogy nagyon sok országban közvetítik az olimpiai és Európa-bajnokok csatáját. Így viszont csak a Vinochrady csarnok szerencsés 4000 nézője láthatta a csodálatos harcot.
Papp úgy kezdett, hogy a csehszlovák szurkolók torkán akadt a buzdítás. Félelmetes horgok záporoztak Tormára, sokszor úgy látszott, hogy Torec nem bírhatja tovább. Laci egy menet alatt öt pont előnyhöz jutott. A másodikban Torma is rákapcsolt, 2 pontot behozott.
Káprázatos küzdelem folyt az utolsó menetben. Cselek, villámgyors ütések – megállás nélkül. Papp bírta a rettenetes tempót. Győzött!
Torma nem hiába tartozott a világ legjobbjai közé. A fergeteges csatában is jól tudta követni az eseményeket, úgy, mint a kényelmes székben ülő pontozók. Éppen ezért még mielőtt kihirdették volna az eredményt, átment Papp sarkába, átölelte vetélytársát, s a magyar bajnok kezét a magasba emelte.
Zúgott a taps, Pappot a magyar versenyzők kezdték kivinni a vállukon a csarnokból, de gyorsan beálltak a diadalmenetbe a lenyűgözött csehszlovák szurkolók is.
– Ez volt Papp pályafutásának legszebb mérkőzése – mondotta Szalay László, aki akkor főtitkára volt a MÖSZ-nek. – Az első menetben Laci lehengerelte Tormát. Olyan óriási előnyt szerzett, ami egyszerűen elképzelhetetlennek látszott Torma ellen. Nem csoda, hogy három perc után a csehszlovák közönség csak dermedten tudta figyelni a küzdelmet.
Szalai, a Kistext válogatottja tömören ennyit jelentett ki: – Régi róka vagyok az ökölvívásban, de ilyen mérkőzést még nem láttam...
(Boskovics Jenő)
Füzesy–Peterdi: Gong
Chase neve üldözést jelent. De Chase csak negyven másodpercig maradt hű a nevéhez. Odacsapott néhány keményet, de az első perc végén egy rövid balhorog következtében megrendült az emberekbe vetett hite. Kapaszkodott, támaszkodott és tétova szemmel fogadta a vezető bíró megintését. A második menet közepén egy pokolian kemény balhorog következtében Chase a kötélhez tántorodott, aztán ülőhelyzetbe helyezkedett. Karját a kötelekre fonta, arcát furcsa módon a reflektorok felé fordította. Napozott. Tíz teljes másodpercet töltött magányos Riviéráján, aztán Laci felsegítette, és a sarokba támogatta, hogy átadja szeretteinek, akik már aggódva várták.
(1952 Helsinki, Olimpia)
Lobogó: A k. o. király
Papp udvariasan a sarokba támogatta Chase-t, aki fájdalmas arccal nézett a magyar bajnokra.
Ennyit mondott:
– Otthon mindenki azt mondta, Helsinkiben, nagyváltósúlyban csak ketten számítunk, Webb és én. Erre jössz, s egy nap leforgása alatt, öt-öt perc alatt végzel velünk. Gratulálok, Te vagy a bajnok!
(Boskovics Jenő)
Lukács László: A sportvilág nagy történetei
Pappot eddig a fantáziadús nyugati kollégák olyan nevekkel illették, mint a „dinamitöklű magyar”, vagy „az ördögi gőzdugattyú”. A Szpaszov elleni mérkőzés után a lapok „az elegancia nagymesterének” nevezték. Papp Laci ezen a mérkőzésen is rengeteget támadott, de a különösen erős ütések helyett inkább a gyors, könnyű mozgást helyezte előtérbe; nagy fölénnyel, pontozással győzött és a mérkőzés után teljesen pihenten lépett ki a szorítóból.
(1952 Helsinki, Olimpia)
Füzesy–Peterdi: Gong
Szpaszov aranyos fiú volt és remek sportember. A dal és a muzsika barátja, mindenki mosolygós kedvence, egy vidám mókamester. De Papp Laci számára nem ellenfél. Csakhogy kinek van szíve agyoncsapni egy ilyen kedves fickót.
Laci nem vállalta. Inkább bemutatót tartott. Boksz balettet lejtett, ezerszer eltalálta Szpaszovot, és egyik ütés sem hasonlított az előzőhöz.
Csak egyvalamiben.
Puha és könnyed volt valamennyi, Laci ezúttal kiszerelte a robbanótöltetet a kesztyűiből. Helsinki műértő közönsége mindenesetre fergeteges tapssal fogadta ezt a kilencperces pantomimet.
(1952 Helsinki, Olimpia)
Lobogó: A k. o. király
„Figyeljétek ezt a bajuszos magyart! Hallgatag, megszállottan készül. Azért jött Melbourne-be, hogy box-történelmet csináljon. Azt akarja, Ő legyen az első ökölvívó a világon, aki egymás után három olimpiai bajnokságot nyer. Esélye ugyan minimális, de sokan esküsznek arra, hogy Papp feltámad ezen az olimpián. A közelmúltban ugyanis – mint nagy ökölvívót eltemették.” ... – így harsogott az egyik melbourne-i újság.
– Kegyes hozzám a sors, hogy Pappot nekem adta – mondotta a „menetrend” ismerete után az argentin Saenz. – Herrerát a magyar alaposan elintézte Helsinkiben. Azóta négy év telt el. Megfizetek, méghozzá alaposan, hiszen kamat is van a világon.
Elismerően csettintettek a szakemberek. Sűrűn mondogatták: „Ez a mai Papp jobbnak tűnik minden eddiginél, érmet már kiérdemelt. Mindezek ellenére nem hisszük, hogy a „Nagyapó” rendelkezik még erőtartalékkal.”
Már a kezdés előtt tombolva biztatta a közönség Lacit. A hangosbeszélő ugyanis szünet nélkül mondta:
– Nevezetes döntő következik. Ha Papp győz, új fejezet nyílik a sporttörténelemben.
(Boskovics Jenő)
Füzesy–Peterdi: Gong
A döntőket jó negyedórára félbe kellett szakítani. A St. Kilda Town’s Hall valósággal megőrült. Kézről kézre adták Papp Lacit, boldog volt, aki hozzáérhetett. A riporterek egymás kezéből tépték ki a kagylót, forgószél söpört végig a sajtóközponton. A telefonos kislányok csutkafrizurája égnek állt, s a kábelek kitüzesedtek. Papp László világcsúcsot ért el, megnyerte harmadik olimpiai bajnokságát.
(1956 Melbourne, Olimpia)
Lobogó: A k. o. király
A híres Carpentier, a hajdani bokszkirály, az ünnepelt csillag az első sorban ült és elfelejtette becsukni a száját. – Hihetetlen! Ilyen ütés egyszerűen nem létezik – ismételgette. Még mindig a száját tátva felállt. Búsan tekintett a támolygó Anewy felé, s a korát meghazudtoló fürgeséggel odalépett a magyarokhoz. – Gratulálok! – mondotta. – Évek óta, sőt talán életemben nem láttam ilyen balhorgot. Vasököl ez kérem, acélrugóval. Fiatal barátom, maga talán nem is tudja, milyen csodálatos ökölvívó.
(Boskovics Jenő)
Francois Anewy
francia ökölvívó, Papp László profi ellenfele
Papp csodálatos. Mindkét kezével nagyon erősen üt. Az első menetben balkezes ütést vártam – a jobbal ütött. A harmadik menetben a jobb kezét lestem – a ballal talált el.
L’Equipe
Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ez a fenomenális Papp februárban már az EB-koronáért lépjen szorítóba. Az Anewy elleni néhány perccel Papp belépett az ökölvívó csillagok aranykapuján.
France-Soir
Pappnak dinamit van az öklében. Válla olyan, mint egy bútorszállító munkásé. Hatalmas felsőteste egész súlyával üt, azzal a felsőtesttel, amely úgy mozog csípője körül, mintha golyóscsapágyon forogna. Ez a centrifugális forgás a titka Papp ütőerejének. Az ütés erejét növeli vállának rugalmassága. Stílusa nem elsőrangú, guggolva bokszol, de ez ideális a számára. Lehetővé teszi, hogy erősítse ütését, amely úgy érkezik, mint a villámcsapás. Balhorga rövid, de kedvenc, jobboldali ütése, mint egy összetett lengő ütés.
Jean-Paul Belmondo
Papp hihetetlen ütőerővel rendelkezett, ugyanakkor technikásan öklözött és kitűnően védekezett. A mi bajnokunk edzőpartnernek tűnt mellette. Párizsban az ökölvívás szerelmesei mindig örömmel fogadták az olyan bokszolókat, akik előszeretettel ütnek, mert ilyenkor dráma van a levegőben. Papp a harmadik menetben kiütéssel győzött. A saját szememmel győződhettem meg arról, hogy Papp László egészen különleges bokszoló volt.
France-soir Sports
Georges Carpentier (aki tegnap este a Palais des Sports-ban a szorító szélén ült) kategorikusan kijelenti: „Papp László megverte Ballarint”, de a bírók nagyszerű ajándékot adtak a franciának, amikor megszavazták neki a döntetlent.
Dr. Sigmund Bergmann
Papp Laci kétségtelenül egyike a világ valaha élt legnagyobb bokszolóinak. Csatái mindig rendkívüliek voltak. Megjelenésekor szinte izzott az aréna. Az emberek őrjöngve, üvöltözve ünnepelték őt. Az osztrákok igazán hazaszeretők, de Pappért még ők is tűzbe mentek volna. Nagyszerű, kemény öklű harcos volt, ugyanakkor mindvégig szerény tudott maradni. Igazi egyéniség, aki a humornak sem volt híján. Azt hiszem, ilyen egyénisége nem lesz egyhamar az ökölvívásnak. Papp László életében legenda lett.
Lobogó: A k. o. király
Gustav „Bubi” Scholz:
– Mérkőzni fogok Pappal, de ennek az összecsapásnak korántsem örülök. Ismerem, nagyra értékelem tudását. Mégis mérkőzni kell, hiszen nekem, mint bajnoknak meg kell küzdenem a trónkövetelőkkel. Ha Papp más súlycsoportban lenne, egy cseppet sem bánkódnék...
A közvélemény annyira várta az összecsapást, hogy a kulisszák mögött felvetődött: Papp és Scholz vívjon barátságos mérkőzést, felemelt helyárakkal, s legyen az egész „bunda”, azaz előre megbeszélt döntetlen. A két versenyző húzta keresztül az üzletemberek ötletét.
– A néző szakértő! – mondotta Scholz. – Az első menetek után észrevenné, hogy játszunk a pénzükért. A bohóckodást egyikünknek sem bocsátaná meg.
Papp még határozottabban kontrázott:
– A profi ringről sok mindent mondanak. Ha én kesztyűt húzok és megjelenek a ringben, nem játszom cirkuszt. Ha mérkőznünk kell, ám legyen, de senki sem lehet jogosult arra, hogy előre megírja szerepünket. Kesztyű a mi kezünkön van, becsületünket nem tesszük kockára.
(Boskovics Jenő)
Walter „Teddy” Schall
osztrák ökölvívó, profi bokszbíró
Lacit 48-ban láttam először Londonban, amikor olimpiai bajnokságot nyert. Később személyesen is megismerkedtünk és 1960-tól nagyon jó barátok lettünk. Állandó tréningpartnere lettem. Olyan végtelenül sokoldalú bokszoló volt, hogy ma is meg tudna verni mindenkit a súlycsoportjában. Annyira okosan, intelligensen bokszolt, hogy biztos megszerezte volna a világbajnoki címet. Azért tudta elérni ezeket a sportsikereket, mert nemcsak a sportban, hanem a magánéletben is nagy személyiség volt.
Lobogó: A k. o. király
Walter arra ment, kihúzzon hét menetet, aztán jobb erőnlétével elsöpri ellenfelét. Papp már az ötödik-hatodik menetben kiüthette volna. Walter többször megingott, de Laci nem rontott rá. A hatodik menetben Walter elszédült, a bíró nem számolt, feje kínálta magát a bal felütésre. Ekkor olyasmi történt, amit még nem látott a Stadthalle közönsége. Papp Walter elé lépett, úgy tűnt, mintha súgott volna valamit a fülébe, aztán hátratáncolt. Megvárta, amíg Walter harcképes lett.
A sportszerű és a profi világban szokatlan jelenetet néhány másodperces dermedt csend fogadta, aztán tomboló taps következett... A kiütést Walter ennek ellenére sem kerülte el. A kilencedik menetben Papp beindította „halál-sorozatát”. Walter elterült, a bíró hatig számolt. Walter folytatni akarta a küzdelmet. A bíró azonban jól látott, a nyugatnémet versenyzőt a sarokba kísérte.
Erich és menedzsere felháborodottan tiltakozott. Szitkozódva indultak az öltöző felé... Egyszer csak Walter újra ingadozott, majd elterült, s hordágyon kellett az öltözőbe szállítani.
– Szerencsére nincs komolyabb baj – mondta az orvos. – Gondolni is rossz arra, mi következik, ha a bíró tovább engedi.
(Boskovics Jenő)
The New York Times (1961. február 21., Párizs)
– Mit szeret, és mit gyűlöl az életben?
– Feleségemet, fiamat, anyámat és az otthonomat szeretem. A hazugságot és a hitványságot utálom.
– Miért nem marad Párizsban?
– Szeretem Párizst, mindig jól érzem magam itt. Sok mindent szeretek, de hazamegyek. Tudja miért? Az emberek sokat gondolnak rám szerte Magyarországon. Ott az én helyem.
(Robert Daley)
Lobogó: A k. o. király
Adler Zsigmond mesteri haditervet dolgozott ki. Különösen kellett ügyelni PM(Peter Müller) színészi produkcióira, s lehetőleg úgy alakítani, hogy egyszerre üssenek, mert akkor csak a gyorsabb Papp talál hatásosan.
Köln nem sok esélyt adott Pappnak. „Müllert saját barlangjában legyőzi – egyenlő a lehetetlenséggel. Itt egy Giardello számára sem termett babér, s hol van Papp Giardellotól” – írták az újságok elismert szaktekintélyek véleményét.
PM és apósa nyilatkozataiból is kitűnt, nem tartanak meglepetéstől.
- Papp Scholzzal akar mérkőzni – mondta Müller – de úgy hiszem kétfordulós küzdelmünk után erre kedve és lehetősége sem lesz. Legyőzöm, mégpedig kiütéssel.
A fényárban úszó kölni Sportpalotában PM eleinte nem tagadta meg önmagát. Egy-egy célt tévesztett ütése után „hoppá” kiáltásokkal derítette a szurkolókat. Komikusan csóválgatta a fejét, időnként kiordított a ringből, hogy a nagy ütés következik... A kabaréból rövidesen tragédia lett.
Müller a közönséggel együtt jól szórakozott – öt percig. Utána akadt gondja éppen elég. Gyorsan kitűnt: ennek a meccsnek fele sem tréfa. PM már nem bohóckodott, s a közönség nem derült, inkább aggódva figyelte, hogy kedvence egymásután szedi a nagy ütéseket.
A nyolcadik menet első percében horogcsatára álltak be. Jobbal-ballal „szórták” a bombákat. Csak annyi volt a különbség, hogy Papp mindig talált, PM viszont a magyar feje felett a levegőt csépelte. Ilyenformán az egyperces ütésparádé Müller végét jelentette. Megtántorodott, de a német (!) bíró nem számolt. PM ítélkezett, magasra tartott jobb kézzel kacskaringós úton megindult a sarokba, ott aztán beesett a szorítóba kétségbeesetten beugró apósa karjai közé.
Tizenhatodik mérkőzés, tizennegyedik győzelem. PM a hatodik, aki nem állta végig.
- Már kiüthetted volna a negyedik menetben is - vélekedett Adler.
A Pappot falatrepesztő csatakiáltásokkal bíztató bécsiek jóformán még bele sem melegedtek a szurkolásba, Müller már kikapott... Eleinte megpróbált nagyokat ütni, hátha csoda történik. A második menettől már csak vergődött. Az első rászámolás után fel akarta adni a meccset, apósa azonban visszaparancsolta. A negyedik menet döntést hozott. Müller fabábuként eldőlt a ringben, fel sem kelt mindaddig, amíg apósa a sarokba nem vitte.
Nem emberek ezek – kesergett másnap Müller Pappnak. – Saját apósom küld a vágóhídra. Köln után tudtam: Bécsben nincs semmi keresnivalóm. Apósom nem ismer irgalmat. Laci, te remek ember vagy a magánéletben, a szorítóban viszont annál félelmetesebb.
„A Papp – Tiger Jones mérkőzés a legkényesebb igényeket is kielégítette. A hatalmas nézőseregnek ilyen nívójú összecsapáshoz még nem volt szerencséje. Ha Tiger még világbajnoki címre gondol, akkor milyen címről álmodozhat az utolérhetetlen Papp László”.
Így áradoztak a kritikusok, menedzserek, aktív profi ökölvívók egyaránt.
Chris is felállt a helyéről a hajrában, s lelkesen tapsolta Pappot a győzelem kihirdetése után.
- Gyönyörű mérkőzés volt. – mondotta Christensen - , Papp valóban nagy ökölvívó.
(Boskovics Jenő)
Lukács László: A sportvilág nagy történetei
... a bölcs rendezők olyan magas helyárakat szabtak, hogy egy ringülés 450 forintnak megfelelő schillingbe került. Ennek megfelelően a Stadthalle bevétele meghaladta az 1 millió schillinget ezen az estén. Ez – mint egyik szakértő a tribünön megjegyezte – „olyan rekord, amit a közeljövőben aligha fognak túlszárnyalni”. A nézők soraiban Paul Hörbigertől a bécsi opera legnagyobb énekeséig egész sor híresség jelent meg. Tizennégy országból 157 újságíró érkezett a mérkőzésre, 77 fotóügynökség munkatársai villogtatták a „Blitzlichtet”, s a terem sarkaiból televíziós és filmfelvevő gépek lencséi szegeződtek a szorítóra.
Korabeli újságcikk (1962. május): Papp László Európa-bajnok
A bécsi Stadthalléban szerdán este került sor hatalmas érdeklődés mellett a Papp–Christensen találkozóra a hivatásos középsúlyú ökölvívó Európa-bajnoki címért. Tizenhétezer néző töltötte meg a nagycsarnokot, s ezenkívül több mint 2000 szurkolóval teltek meg a Stadthalle melléktermei is, amelyekben házi televízión keresztül közvetítették a 15 menetesre tervezett találkozót.
A Stadthalléhoz vezető utakon óriási tömeg hömpölygött. A ,,feketepiacon” 500 schillinget is kértek egy-egy belépőjegyért. – Változatlanul Papp győzelmi esélyeiről beszéltek mindenütt, s az összecsapás nem csalta meg a papírformát. Csak hét menetre volt szüksége Papp Lászlónak ahhoz, hogy győzelmet arasson az Európa-bajnoki cím dán védője felett és elhódítsa tőle az elsőséget. A közönség hatalmas ünneplése közepette 21 óra 40 perckor kezdődött meg a mérkőzés és 22 óra 10 perckor már Papp László nyakába akasztották az Európa-bajnoki címet jelentő koszorút.
Papp–Fullmer mérkőzés Bécsben a világbajnoki címért?
Szerdán este, néhány perccel negyed tizenegy előtt, amikor a 7. és 8. menet közötti szünetben a luxemburgi bíró „kiütöttnek” nyilvánította a dán Christensent és Papp Lászlót hirdette ki győztesnek, a bécsiek berohantak a ringbe, vállukra emelték a magyar versenyzőt, akinek ünnepélyesen átnyújtották az Európa-bajnoki cím elnyerését jelentő óriási arany babérkoszorút.
Papp László így látta a mérkőzést:
– Nehéz volt a hosszú karú dán versenyző közelébe kerülnöm, de rövid tapogatódzás után rátaláltam a megfelelő küzdőmodorra. Úgy éreztem, hogy öt menetben határozott fölényt harcoltam ki, s két menetben volt csak kiegyenlített a küzdelem. Sérülésem egy kissé zavart, ma már azonban semmi bajom, s mire hazaérkezem, talán már nyoma sem lesz. Néhány napos pihenés következik, vasárnap vagy hétfőn már visszautazom Budapestre.
Hogy mi következik ezután, arról Rudolf Pachmann, Papp László bécsi menedzsere tett szenzációs nyilatkozatot:
– Papp ritka szép győzelemsorozat után teljesen megérdemelten jutott a számára már régebben esedékes Európa-bajnoki címhez. Valamennyi szakember egyetért abban, hogy Pappot kivételes tudása ennél nagyobb cím elnyerésére is képessé teszi. Éppen ezért úgy tervezzük, hogy néhány kisebb előkészítő mérkőzés után még ebben az évben meghívjuk Bécsbe Gene Fullmert, a középsúly amerikai világbajnokát, a világbajnoki címet eldöntő mérkőzésre.
Christensen egyébként visszavágó mérkőzésre hívta ki Pappot, aki elfogadta a koppenhágai mérkőzést.
Lobogó: A k. o. király
Tizennégy és fél menetes volt a Papp – Aldridge mérkőzés. Azért tartott eddig, mert Aldridge bámulatos állóképességről tett tanúságot. Elejétől végéig záporoztak rá Papp ütései, de úgy tűnt, vasbetonból van a feje. Csak az utolsó menetben omlott össze. Bánatosan mondta a küzdelem után:
- Nem tagadom, nagyon szerettem volna nyerni Papp ellen. Sajnálom, nem tehettem többet. Ez a Papp fenomenális.
- Ilyen hosszú meccse még nem volt Lacinak – mondotta Adler Zsigmond. Nem fáradt el, pedig rengeteget ütött. A holland bírónak már a 11. menetben be kellett volna szüntetni a mérkőzést. Aldridge attól kezdve csak szédelgett.
A neves angol újságíró, Desmond Hackett többek között így számolt be Bécsből a lap olvasóinak:
- „Aldridge úgy tervezi, hogy hosszú pihenőre tér. Szüksége is lesz erre, mindaddig, amíg arca és teste visszanyeri eredeti állapotát. A 15. menetben történt leléptetés a hősöknek kijáró jutalomnak tűnt.”
A meccset Angliában televízión közvetítették. Néhány önérzetes angol hevesen tiltakozott a honfitárs csúfos verségének egyenes tv-adása ellen.
Félbe kellett volna szakítani az adást, amikor látszott, mennyire egyoldalú a harc. Minden angol szíve összeszorult, amikor látta ezt a bajuszos magyart, amint agyba-főbe verte bajnokunkat. – mondták.
(Boskovics Jenő)
Ország Világ (1963. március 6.): Papp Laci a Lordok Házában
A Lordok Házának egyik utóbbi ülésén Summerskill bárónő tiltakozott az angol televízió egyik műsora ellen. Kijelentette: – Felháborító, hogy a Papp László–George Aldridge Európa-bajnoki ökölvívó mérkőzés miatt több ízben is elhalasztották a hírek közvetítését. Milliók felháborodását tolmácsolom emiatt. Ne kényszerítsék az embertömegeket ilyen brutális sport nézésére! A bárónő tiltakozására nagy derültség közepette Lord Chresham, a közlekedésügyi miniszter parlamenti titkára adta meg az alábbi frappáns választ: – Én a magam részéről tökéletesen élveztem azt a brutális sportközvetítést és felháborítónak csupán egyet tartottam volna: ha megszakítják az adást és helyette Délkelet-Anglia hóviszonyairól adtak volna közérdekű híreket.
Otto Wanz
osztrák amatőr ökölvívó és pankrátor
A 60-as évek elején, az angol George Aldridge ellen láttam először bokszolni Papp Lacit. Borzalmas csata volt 15 menetben. Laci teljesen összetörte, szétverte szegény fiút, akit a bíró mentett meg a kiütéstől. Egy másik alkalommal szerettem volna elmenni egyik mérkőzésére, de katona voltam és nem kaptam kimenőt. Ennek ellenére kiszöktem, és sajnos későn értem vissza, ezért három nap fogdát kaptam. De nem bántam, inkább büszke vagyok rá, hogy miatta voltam három napig elzárva. Később olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy személyesen is megismerhettem őt.
Füzesy Zoltán
mesteredző, szakíró
Laci ebben az időben a Ring magazin ranglistájának a második helyén állt. Ez nagyon előkelő hely volt, mert ez a világranglista számított. A második helye azt jelentette, hogy a világbajnok kihívója lehet.
És lehetett volna világbajnok is, mert a német Peter Müllert Laci háromszor ütötte ki, Müller pedig megverte Giardellót, akivel Lacinak a világbajnoki címért kellett volna bokszolnia.
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Kid Radó
profi ökölvívó mérkőzésvezető
Tíz meccsét vezettem Lacinak. Pontoztam is a mérkőzéseket. Olyan ökölvívó, mint Laci ma már nem létezik. Balerina módjára mozgott a ringben, lábmunkája pedig mindent felülmúlt. A legnagyobb sikerek idején is mentes maradt a sztárallűröktől. Küzdőmodorában technikai hibát még véletlenül sem lehetett találni. Azt hiszem, hozzá hasonló sportoló, azóta sem lépett ringbe. Ő egy legenda. Az Ő meccsein nem volt munkám, olyan fegyelmezett bokszoló volt. Nála nem létezett szabálytalanság. Soha nem vetett be alantas trükköket. Nem könyökölt, nem fejelt, nem fogott, erre nem volt szüksége. Ő sokkal jobb volt ennél. Úgy bokszolt, mint egy isten. Ő egy csoda volt.
Papp Lászlóné
Ő annyira szerette ezt a sportot, hogy családot, mindent alárendelt az ökölvívásnak. Nem számított, hogy karácsony vagy húsvét volt, ugyanúgy elvégezte az edzésadagját. Sohasem a pénz hajtotta, még profi korában sem. A szorgalma talán a tehetségénél is nagyobb volt. Emlékszem egyik karácsonykor azt mondta, amikor elment futni: „Az ellenfelemet nem érdekli, hogy karácsony van.”
Lobogó: A k. o. király
Pillanatok alatt szétkapkodták a jegyeket. Pappékat a madridi repülőtéren az újságírók, fotósok tömege várta.
Folledo őrület uralkodott, olyannyira, hogy még az imádott Real Madrid labdarúgóinak bajnoki mérkőzése is háttérbe szorult.
A fogadóirodákban halomszámra tették fel a pesókat a madridi polgárok Folledóra. Az újságok másról sem írtak, csak Folledo sikeréről. Több lapban előre lefényképeztették a 180 centiméter magas és Pappnál tíz évvel fiatalabb, kiütéses győzelmeket aratott Folledót az Európa-bajnoki babérkoszorúval is.
(Boskovics Jenő)
Jean-Paul Belmondo
Éppen egy filmet forgattam Madridban, ahol Papp László Folledo ellen mérkőzött. Folledo jó kiállású fiú volt. A madridi közönség meg volt győződve róla, hogy legyőzi Pappot. Papp nyugodtnak látszott, Folledo vérmesebbnek tűnt. Kevesen gondolták volna, hogy a nyolcadik menetben Papp lába előtt fog heverni.
Lobogó: A k. o. király
A spanyolok gondosan előkészített babérkoszorúja így Papp nyakába került. A Real Madrid futballcsillagai – akik, mint utólag kiderült egytől egyig Papp győzelmére fogadtak és jelentős „prémiumhoz” jutottak – helyükről felállva tapsoltak, s azon nyomban felkérték a magyar bajnokot, tisztelje meg őket azzal, hogy megtekinti következő bajnoki mérkőzésüket.
(Boskovics Jenő)
AP
Pappal szemben Folledo mulatságos figurának látszott.
Papp
Folledo túlságosan magabiztos volt. Betegségem és a hosszú kihagyás miatt kissé tartottam a mérkőzéstől, de a második menet után már éreztem, hogy nem lehet baj.
Folledo
spanyol ökölvívó, Papp László profi ellenfele
A bíró elsiette a leléptetést, mert még lett volna erőm. Tárgyilagosan azonban el kell ismernem, hogy Papp jobb volt. Különleges tudású ökölvívó.
Ike Powell
mérkőzésvezető
Szerintem már az ötödik menetben eldőlt a küzdelem, amikor Folledo kétszer is megroggyant. A nyolcadikban azért szakítottam félbe a mérkőzést, mert már semmi értelmét sem láttam, hogy Papp tovább üsse szédelgő ellenfelét.
L’Équipe
Papp tökéletes bajnok, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mindössze hét éve vesz részt tíz és tizenöt menetes mérkőzéseken. Ne féljünk leírni, hogy az ökölvívósport magyar gentlemanje még most, a visszavonulás küszöbén is újabb és újabb fejlődésről tesz tanúbizonyságot.
Otto Wanz
osztrák amatőr ökölvívó és pankrátor
Papp Laci stílusa abban az időben rendkívüli volt és ma is az lenne. Megállás nélkül záporoztak az ütései, és rendszerint pontosan találtak. Laci többnyire alacsonyabb volt az ellenfeleinél, de gyorsabb volt és keményebbek voltak az ütései, s nagyszerű küzdőszellemben öklözött. Minden meccsét élvezet volt nézni. Nekünk, amatőröknek igen sokat jelentett. Amikor híre ment, hogy Papp Laci Bécsben bokszol, egész Ausztria lázba jött. Minden mérkőzése szenzáció volt.
Füzesy Zoltán
mesteredző, szakíró
Laci mindenképpen a legnagyobbak között van, és ha ma bokszolna, akkor is ugyanott lenne, ahol az ő idejében volt. Aki világklasszis volt valamikor, az ma is világklasszis lenne. Most az a szerencse, hogy tíz világszervezet van, több világbajnok lehet, többen szerezhetnek sikerélményt. Laci idejében kettő működött. A Boksz Világszövetség (WBA) alakult meg 1962-ben, és 1963-ban a Boksz Világ Tanács (WBC).
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Otto Wanz
A középsúlyban messze ő volt a legjobb. Ha valaki abszolút esélyes, akkor is bármi megtörténhet. Laci azonban arra volt predesztinálva, hogy világbajnok legyen. Azt hiszem, akkoriban Dick Tiger, majd később Joey Giardello volt a világbajnok. Laci bármelyiküket legyőzte volna. Abban az időben ő volt a koronázatlan világbajnok.
Daily Express
A felülmúlhatatlan Papp megsemmisítő fölényben volt. Óriási tudásával szemben Leahy bátorsága nagyon kevésnek számított. Nagy kár, hogy ezt a csodálatos magyart nem üdvözölhetjük az őt jogosan megillető világbajnoki koronával.
Mick Leahy
angol ökölvívó, Papp László profi ellenfele
Csodálatos bajnokkal, a ring sportszerű lovagjával álltam szemben. Ilyen ellenfélnek csak gratulálni lehet!
Népsport
Papp tömör fogalmazásában a profi pálya tapasztalata: Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A profik között pedig azon csodálkoztam, hogyan fáradhatnak el az amatőrök három menet alatt.
Dr. Friedrich Mühlöcker
az Osztrák Profi Ökölvívó Szövetség főtitkára
1964-ben találkoztam először személyesen Papp Lászlóval, amikor élőben láttam bokszolni, utolsó mérkőzésén, Mick Leahy ellen. Európa-bajnoki címét Bécsben nyerte meg, és ettől kezdve a bécsiek kedvence lett. Minden mérkőzésére 16 ezer jegyet adtak el. Az érdeklődés azonban sokkal nagyobb volt, többeknek már nem jutott jegy. Pappot az osztrákok úgy fogadták, mint egy hazai bokszolót és azt hiszem, Ő is mindig jól érezte magát Bécsben.
Dr. Kárpáti György
Lacit imádták a bécsiek, nem tudott úgy végigmenni a Mariahilfer Strassén, hogy ne támadjon csődület körülötte.
Adler Zsigmond
Egyszer egy rendőr megismerte, és leállította a kocsit. Elkezdett vele beszélgetni. A többi autós nem tudta, mi történt. Mikor meglátták Lacit, mind kiugráltak a kocsiból, hogy ők is beszélgessenek vele.
Amerikai Magyar Népszava (1976. április 23.): „Láci”
Amikor a ring kötelei közé lépett, egyszerre 18 ezer ember ordította, hogy „Láci...!” – így á-val, minthogy Papp Laci ekkoriban a bécsi Sportcsarnokban bokszolt, s minthogy a hatalmas csarnok pontosan 18 ezer embert képes magába fogadni, ennyien kiabálták a szimpatikus magyar öklöző nevét. Minden mérkőzésen telt ház volt, sem azelőtt, sem azóta nem láttak a bécsiek olyan jó „bunyót”, mint Papp Lacitól.
Papp Laci olyan népszerű volt Bécsben, hogy híre-neve felülmúlta az akkori miniszterelnökét és miniszterekét. Ha megpillantották mokány alakját, karikalábát valahol, a Ringen megállt a gyalogos forgalom, és mindenki Őt bámulta, Bécs első számú kedvencét és nevezetességét. Mert a bécsiek teljesen a magukénak vallották „Lácit”, noha egy szót se tanult meg németül, és mindig tolmáccsal jelent meg a televízióban, ha hívták egy „Telesport” adáshoz, márpedig sokat hívták. Itt is kedvenc volt, még fordításban is élvezték száraz, soha senkit nem bántó humorát.
(Klamár Gyula)
Füzesy Zoltán
Dick Tiger százezer dollárért hajlandó lett volna Bécsben megmérkőzni Lacival. Akkoriban viszont ez az összeg azt jelentette, hogy Tiger nem kér Papp Laciból.
Érdekes módon egy angol rendező, Jack Solomons, aki nemcsak a pénzt, hanem a bunyót is szerette, így okoskodott: „Kíváncsi lennék a meccsre. Érdekel, hogy a háromszoros olimpiai aranyérmes Papp mit tudna csinálni Tigerrel. Megajánlom a százezer dollárt egy, a Wembley-stadionban rendezendő mérkőzésre!”
Angelo Dundee
12 profi világbajnok, köztük Muhammad Ali, edzője és menedzsere
Középsúlyban Giardello nem volt akárki, szinte mindenkivel megküzdött súlycsoportjában. Az az érzésem, hogy akkor Papp megverte volna. Giardello nem volt felkészült a balkezes harcmodor ellen. Ez ellen nem talált volna ellenszert. Papp nagy falat lett volna számára. Biztos, hogy Papp hagyta volna el győztesen a szorítót. Papp Laci kivételes fickó volt. A ringben tündökölt, de a köteleken kívül is elragadóan kedvesen, szerényen, tisztelettudóan viselkedett. Én személy szerint nagyon nagyra értékelem tehetségét.
Adler Zsigmond
Ha Laci megütötte volna a speciális jobbhorgával, addig tartott volna a meccs Giardello ellen.
Szepesi György
Giardello jó bokszoló volt, de nem tudott maga mögött olyan eredménylistát. Három olimpiai bajnokságot, profi győzelmek hosszú sorát. Fantasztikus eredmények voltak Laci mögött. Ez csak teória, de meggyőződésem, hogy Laci simán megnyerte volna a VB-t.
José Torres
amerikai profi ökölvívó világbajnok, Papp László amatőr ellenfele
Ő igazi profi volt, verhetetlen. Nem hiszem, hogy bárki is valaha le tudta volna győzni. Mindent tudott a bokszról. Papp Laci világbajnoknak született. A legjobb bokszoló, akit valaha is láttam.
Edward Brophy
A Boksz Hírességek Csarnoka és Múzeum igazgatója
Amikor Papp Laci nem folytathatta profi pályafutását, mindenki számára csalódást okozott, mert tudták, hogy milyen tehetséges és - sok újságíró és történész is nyilatkozott már erről - megnyerte volna a profi világbajnoki címet. Korán kettétörték a karrierjét, ami a rajongók számára is csalódás volt, hiszen drukkoltak, hogy bajnok legyen.
Füzesy Zoltán
Ausztráliából kaptam egy könyvet. Boxing Keys a címe. Azokat a legérdekesebb kérdéseket tartalmazza, amelyeket a televízió sportrovatának föltettek. Különböző szempontok alapján lehetett föltenni a kérdéseket. Az olimpikonok fejezetben, elsőként Laciról kérdeznek. Fölsorolják amatőr és profi eredményeit. A végén a következőket írják: a visszavonulása nem volt természetes. 65 elején a magyar kommunista államigazgatás letiltotta azzal az ürüggyel, hogy egy szocialista sportember nem kereshet pénzt az ökölvívással. Zárójelben a szerkesztő megjegyezte: hét és fél évig tartott a magyar államigazgatásnak, mire rájöttek, hogy egy profi bokszoló pénzt keres az ökleivel.
Kő András: Papp Laci
Max Stadtlander: Lacinak néhány évig még nem kellett volna attól tartania, hogy elveszíti Európa-bajnokságát. Papp László nemcsak minden idők egyik legjobb amatőr ökölvívója volt, hanem az egyik legjobb hivatásos bokszoló is a középsúlyban. Kár, hogy nem sikerült azt a célt elérnie, amit kitűzött magának, hogy középsúlyú világbajnok legyen a hivatásosok között. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: a világbajnoksághoz vezető szerződéseket gyakorlatilag aláírtam, számomra nem kétséges – hacsak valami előre nem látható esemény következett volna be, például sérülés –, hogy Papp László világbajnok. Érthetetlen számomra, hogy miért fosztották meg attól az esélytől, hogy sportolói célját elérje.
Többnyire annyira megfontolt volt, hogy nem volt kétség a mérkőzések kimenetelét illetően. Csak egyszer volt alkalmam az aggodalomra. Bécsben az angol Harry Scott ellen. Ellenkezésem dacára a mérkőzést nagyon gyenge bíró vezette. Scott, akit tisztátalan küzdőnek ismertek, egy fejeléssel súlyosan megsebesítette Pappot a bal szemöldökén. A bíró továbbengedte a mérkőzést, anélkül hogy figyelmeztetésben részesítette volna Scottot. A nyolcadik menetben Scott egy fejeléssel újra megsebesítette Pappot a jobb szeme fölött. A bíró nem avatkozott közbe. Le akartam állítani a küzdelmet, féltettem védencem egészségét. Papp hallani sem akart a feladásról. A kilencedik menetben elállítottam a vérzést. A 9. és a 10. menetben Scott nagyon nehezen állta, alig bírta ki a mérkőzés végéig. A győztes Pappot körülujjongták.
Adler Zsigmond: – Meggyőződésem, hogy Laciban három év „benne maradt”. Ha a legkisebb jelét észrevettem volna annak, hogy megverik, azonnal leálltunk volna.
Speciális ütőskáláját még nem alkalmazta senki. Ha amatőr marad, biztos vagyok benne, hogy Rómában és Tokióban is megnyerte volna az aranyat. De profi karrierje is megért két olimpiát. Többet teljesített, mint két olimpia. Laci kötelességtudó volt, szorgalmas és szavahihető.
Népszerűségének egy titka van: ugyanolyan maradt, mint a világhír előtt.
Max Schmeling
német nehézsúlyú profi világbajnok ökölvívó
Nemcsak jobb ökölvívót nem ismerek nála, de sportszerűbbet sem. Mint régi bokszoló különösen sokra becsülöm Papp László sportemberhez méltó magatartását, amely a világ minden táján példaképül szolgálhat az ifjúság számára. Sosem próbált jogosulatlan előnyökhöz jutni, sosem szolgáltatott anyagot a botránysajtónak. Mint háromszoros olimpiai bajnok, a hivatásos ökölvívók táborában is megőrizte erényeit. Papp László az ökölvívás legnagyobb úriembere.
Lobogó: A k. o. király
Tokió után Valerij Popencsenko, a rettenetes ütőerejű szovjet olimpiai és Európa-bajnok számított a legjobb amatőr ökölvívónak. Popencsenko sem győzte hajtogatni.
– Amikor kesztyűt húztam, az a vágy lobogott bennem, hogy olyan legyek, mint Papp László. Ő minden idők legjobbja, ezt senki sem vitathatja.
1965. március 3-án az EBU római ülésén Piero Pini, az EBU olasz titkára nagy tapssal fogadott javaslattal állt elő:
– Papp vitathatatlanul a legjobb ökölvívó Európában, sőt a világon is! Bár az általunk szentesített határidő alatt nem védte meg címét, helyesnek tartanám, ha ezúttal kivételt tennének. Ne jelöljünk ki új párokat Európa-bajnoki döntőre, Pappnak adjunk még ellenfelet!
Így történt, hogy Papp végleges visszavonulása után is egy esztendőn át még Európa-bajnoknak számított. S a Papphoz korábban rendkívül rideg EBU a spanyol Luis Folledót jelölte ki a magyar bajnok újabb ellenfelének. A szokásoknak megfelelően pályázatot írtak ki annak eldöntésére, hol legyen a színhelye.
Az EBU szabályai szerint az EB-döntőre a párok ismerete után a menedzserek zárt borítékban küldik be ajánlatukat a rendezésre. Az EBU hivatalos személyei megadott napon bontják fel a pályázatokat, s az a menedzser kapja a rendezés jogát, aki a legtöbb pénzt ajánlotta fel. Nyugat-Berlinben 20000, Barcelonában 27500 dollárért rendezte volna meg egy-egy menedzser a meccset. A többi négy ajánlat a kettő között mozgott. Ugyanakkor az esedékes könnyűsúlyú EB-döntőt Németországban, német résztvevővel 15000 dollárért kapta meg egy német menedzser. Saját versenyzőjük nagy meccsére kevesebbet kínáltak, mint a semleges magyar–spanyol összecsapásra. Papp azonban már nem mérkőzött.
A felejthetetlen bajnokot továbbra is sok helyen látni szerették volna. Az Express Wieczorny című népszerű lengyel napilap 1965 áprilisában javasolta: rendezzék meg Varsóban Papp és Pietrzykowski utolsó mérkőzését.
– Amióta felvetettük e mérkőzés lehetőségét, szünet nélkül érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek – írta az Express Wieczorny néhány nap múlva. Munkánk csaknem teljesen megbénult, szerkesztőségi szobáink szűkek a levelek tárolására. Közel egymilliós olvasótáborunk követeli, hogy a Lengyelországban legnépszerűbb magyar sportoló és a mi kedvencünk negyedik küzdelmét a százezer nézőt befogadó stadionban rendezzék.
Ez a mérkőzés nem jött létre, pedig létrehozásán még Roman Lisowski, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség lengyel alelnöke is fáradozott.
(Boskovics Jenő)
Deutsches Sportechos (Berlin, 1965)
Közvélemény-kutatást az ökölvívósport legnevesebb szakemberei között: kit tartanak a világ legjobb amatőr ökölvívójának. A válaszok alapján az alábbi sorrend alakult ki: 1. Papp László 30 pont – 2. Floyd Petterson (Egyesült Államok) 16 pont – 3. Valerij Popencsenko (Szovjetunió) 12 pont – 4. Vlagyimir Jengibarjan (Szovjetunió) 11 pont – 5. Torma II Gyula (Csehszlovákia) 10 pont.
Csehszlovák Sport (1965. május 17.): Még egyszer Papp Laciról
Minek köszönheti sikereit a hivatásosak szorítójában is sikeres Papp? Elsősorban keménységének, pompás reflexének, nagyszerű lábmunkájának és acélökleinek. Az egyszerű angyalföldi fiú szorgalmas edzéssel került a világ legjobbjai közé és még akkor is szerény, sportszerűen élő ökölvívó maradt, amikor már aranyérmeket nyert az olimpiai játékokon. Szerénységének köszönheti, hogy minden idők legjobb ökölvívója lett.
Magyar nyelvű szlovák lap (1965)
Szlovákia fővárosa tegnap rendkívüli sportesemény színhelye volt. A világ egyik legnépszerűbb ökölvívója, Papp László tartott bemutató jellegű tízmenetes edző-mérkőzést, természetesen váltott ellenfelek ellen. Talán felesleges is megjegyeznünk, hogy a Téglamezei Sportcsarnok zsúfolásig megtelt, a jegyek már elővételben elkeltek, ami érthető, hiszen a sportág kedvelői igazi ökölvívó-csemegéhez jutottak.
Jean-Paul Belmondo
Kivételes ökölvívó volt, aki egy egész korszakot fémjelzett. Sajnálatos, hogy soha nem lehetett világbajnok. Én egészen biztos vagyok benne, hogy az lett volna. Sajnos, a kommunista rezsim megakadályozta ebben, ezt személy szerint is sajnálom. Véleményem szerint sokat tett országáért abban az időben, amikor oly kemény volt a rendszer, álmot varázsolt nemcsak Magyarországon, de nálunk, Franciaországban is.
Hidegkuti Nándor
olimpiai bajnok labdarúgó
Laci világbajnok és gazdag ember lett volna. Lelkiismeretlenül egy embernek a karrierjét így kettétörni a legnagyobb disznóság. Ez hatással volt a későbbi életére is.
Buzánszky Jenő
olimpiai bajnok labdarúgó
Kétségtelen, hogy emberileg, sportbelileg taccsra dobták, kettévágták, lefejezték. Emlékszem az akkori időkre, sokat találkoztunk, egy letört ember volt. Később minden sportvezető azzal mentegette magát, hogy ők csak végrehajtották a párt utasítását.
Grosics Gyula
Ez kortünet volt, a kor szelleme abban az időben, aminek a mottója leginkább az volt, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Tehát, ha nem beszélünk Papp Laci letiltásáról, akkor ilyen ügy nem is volt.
Füzesy Zoltán
Szerintem Lacit rettenetesem megviselte az eltiltás. Egy ember, aki ott áll a hegycsúcs előtt. Három olimpiát megnyert, soha még nem volt olyan, hogy három olimpia után még profi világbajnok lett volna valaki, erre reális esélye volt és ettől elvágják. Ez nemcsak őt viselte meg, hanem sokakat, akik a sportágban működtek.
Ez helyrehozhatatlan sporttörténeti bűncselekmény volt.
(Dr. Borbély Zoltán interjúi)
Latinovits Zoltán (színművész): Ködszurkáló
A csodálatos Papp László, életünk nagyon is élő bálványa, erőnk élesztője, a hajnalok favágója, a bűvös ring örökös bajnoka, az akarat csodája, győzelmeink fáklyavivője, jelenlétünk igazolása, a szakmai tudás példaképe, a virtus ütőhangszere, reményeink ébrentartója, a példák példája, a mintaképek mintaképe, az újjászületés csodája, a természetes ököl, az Ököl természetrajza, hívők tápláléka, az erény fényes orgonája, maga a Mozgás, az Energia, a Győzelem, megkapta-e kora társadalmától, a felsőbbségtől, a vezetőktől mindazt a lehetőséget, mely a lehetetlen elleni harcában segítette? Ő mégis könyörtelenül teljesíti föladatát, amely szent, élesztő föladat.
Ha belegondolunk, napnyugati országokban az ilyen csodát aranytálcán hordozzák körbe, és felajánlják áldozatként a tőke oltárán. Majd választ a kínálatból...
Papp László nálunk már arra kényszerült, hogy hakniszínészként járja évekig az országot a megélhetésért.
„Nem kell Őt félteni – szoktuk mondani hunyorogva –, aki ekkorát tud ütni, aki végigverte a világot, azt nem kell félteni!”
Csak Őt kell félteni, mert nekünk jó, a mi közösségünket fémjelzi, igazolja vereségeinket: Ő maga a remény.
Mégsem szólalt fel senki. Az „álművészek” képesek voltak vándorlásra kényszeríteni. Az érem másik oldala (hiszen „fej vagy írás”, az éremnek nincs harmadik oldala), hogy talán ettől született újjá, ettől teremtett újra szenvedélyt és virtust, hogy mindnyájunk megnyugtatására újból leckét adjon a világnak.
Hivatott művésze országának, szakmájának, Ő „csak” hivatását teljesíti.
Lobogó: A k. o. király
Tódultak a gyerekek abba a terembe, ahol Papp Lászlótól lehetett tanulni. A kezdők mellett a már befutott bajnokok és válogatott versenyzők is lesték: mikor esik rájuk Papp hívó tekintete. Amikor Papp valamelyik fiúval – természetesen óvatosan – bokszolni kezdett, leállt az edzés, mindenki ezt a küzdelmet figyelte. Papp sohasem ütött, elhajolgatott, baj is lett volna, ha egyszer egyet odasóz...
– Ez a Laci nem öregszik – mondották az éberen figyelő trénerek, szakemberek. – Még most, túl a negyvenedik évén is kiállhatna az egész magyar válogatott ellen, sorban kiütne mindenkit. Gyors, kemény, művészet, amit még most is csinál.
(Boskovics Jenő)
Hofi Géza
humorista
Értette a foglalkozását. Nem volt rájátszás, ahogy mondják, nem tette az agyát, bement és csinálta azt, ami a dolga. Ő nem pingpongozó volt, hanem bokszoló, ő ütött. Az ökölvívó üssön. Ökölvívás, nem ököl eltáncolás, meg ököl kamu. Amikor valakire fel lehet nézni, akkor arra felnéznek. Ezt nem lehet hatalmi szóval elérni. Ez volt az egésznek az alapja.
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Dr. Friedrich Mühlöcker
Később, amikor már visszavonult az aktív sportolástól, részt vett bokszrendezvényeken, és az autogramosztás mellett a ringben váltott ellenfelekkel több menetet kesztyűzött, melyek nagy hatással voltak rám, mert kora ellenére mozgása fiatalos, rendkívül attraktív volt, úgy mozgott a ringben, mint egy macska.
Hofi Géza „Második menet” című lemezéről
Nem tudom hallották-e, hogy a hússzoros világpofozógép, Papp László egy darabig nem lehetett edző, mert nem volt neki papírja. Oly, de aranyos, mi? Ha nekem lenne papírom, nyugodtan lehetnék edző. Nem baj, hogy nem értek hozzá, ah, eggyel többen élnek abból, amihez nem értenek. Nem számít. Pappnak nem adtak papírt. Tudják, ki adja ki a papírt, elmagyarázom: ilyen kis szemüveges, eminens tanuló, tornából felmentve, anyuka gyereket hetenként kétszer vitte tüdőszűrőre, mert a gyerek nem kapott levegőt. És ez adja ki a papírt Papp Lászlónak. Mit csinálnék én? Na, papírkiadó bizottság, sorakozó! Bejönne Papp László, szépen, szerényen – teheti! Az elsőnél kezdené. Jó napot kívánok, elnézést kérek, Papp László vagyok. Puff! Na! Aki állva marad, edző, aki meg lefeküdt, az meg meghalt, nem igaz?
Lobogó: A k. o. király
Bár Papp László letette a versenykesztyűket, csillaga továbbra is fényesen ragyogott, népszerűsége egy cseppet sem halványult, sőt szinte napról-napra emelkedett. Jó példa Papp tekintélyére az 1967-ben, Rómában rendezett amatőr Európa-bajnokság. Mint a magyar válogatott egyik edzője, Papp is elutazott Rómába. A Palazzo dello Sportban senki sem figyelt a ringre, amikor a melegítőbe öltözött Papp László egy magyar versenyző kíséretében feltűnt a bejáratnál. Zúgott a taps, s miután az AIBA vezetői is sütkérezni kívántak a népszerűségben, ilyenkor rendre felálltak a versenybíróság asztalától s Papp elé siettek baráti kézfogásra, vállveregetésre.
Az egyik este Nino Benvenuti, a legnépszerűbb olasz ökölvívó, profi világbajnok is elment, hogy megnézze az amatőrök harcát. Zászlókat lobogtatva, vállon hordozták körbe a rokonszenves Ninót a csarnokban, akinek az első kérése ez volt:
– Vigyenek Papp Lászlóhoz! Vele, azaz példaképemmel szeretnék találkozni.
(Boskovics Jenő)
Korabeli újságcikk: Gratulálunk Papp Laci!
A junior Európa-bajnokságra készülő magyar válogatott a tervezettnél kisebb létszámú csapattal érkezett meg salzburgi mérkőzésére. Telt ház volt, a rendezők kezüket tördelték: a közönség szétszedi a sportcsarnokot, ha tizenegy helyett csak hat mérkőzést lát.
Ekkor lépett közbe Papp László, a magyar csapat vezetője: „Semmi baj, gyerekek, majd én is beszállok. Két ellenfelet vállalok...”
Negyvenöt éves fejjel, edzés nélkül (utolsó sporttevékenysége a színész–újságíró rangadó volt), hat menetet öklözött úgy, hogy közben még vigyázott is ellenfeleire. („Fiatal srácok voltak...”)
A siker elsöprő volt. Szívből gratulálunk, Papp Laci!
Magyar Nemzet (1970): Kié az érdem?
... A „miskolci show” vezéregyénisége Papp László volt. De miért Ő? – kérdik sokan. ...
Igazságos ez? Igazságos, még akkor is, ha az érdem közös.
... Egy tényről nem szabad megfeledkezni. A klubedzők a múltban is ilyen szorgalmasan dolgoztak, de a siker mégis elmaradt. Mert valami még hiányzott. ...
Papp László az ökölvívás Nobel-díjasa. Sosem volt és talán nem is lesz olyan bokszolója a világnak, aki három olimpián is aranyérmet tudott volna nyerni.
Öt teljes év telt el – 1964-től 1969-ig –, amíg az illetékesek rájöttek, hogy ilyen értéket, mint Papp László, nem szabad parlagon hagyni. Őt és régi mesterét, Adler Zsigmondot kérték fel a válogatott szakmai irányítására. Hogy azóta milyen eredmények születtek, arról rengeteg szó esett. De arról kevesebb, hogy ezekben a sikerekben Papphoz hasonlóan nagy szerepe van Adler Zsigmondnak is – és ezt Papp László nem győzi eleget hangsúlyozni.
Természetesen Papp van előtérben. Jó évtizeden át az egyik legnépszerűbb sportembere volt az országnak, és ma is alig akad olyan ember az országban, aki ne ismerné a nevét.
– Kemény versenyző volt, de még keményebb edző lett belőle – mondta róla a mester, Adler Zsigmond.
Szigora, határozottsága, következetessége nélkülözhetetlen volt a sikerhez, de kellett hozzá különleges edzői érzék is. Papp valamennyi versenyzőjénél meglátta, hogy elsősorban mire kell ösztönözni az illetőt, milyen taktika felel meg a legjobban a technikai képzettségének, küzdőmodorának. Szinte hetek alatt át tud formálni egy-egy versenyzőt, sőt Miskolcon, a junior EB-n, a magyar fiatalok menetről menetre meglepték ellenfelüket.
A szorító sarkában Papp László állt.
Amikor tavaly átvette a válogatott keret edzéseit, Adlerrel együtt azt nyilatkozták, hogy – felmérve a versenyzők képzettségét – csupán egész kis létszámú küldöttséget kívánnak szerepeltetni a felnőtt EB-n, egy-két szerény helyezés reményében. Később, az edzések során szinte napról napra javultak kezük alatt a versenyzők annyira, hogy a szakvezetők megváltoztatták eredeti terveiket. A csattanó két Európa-bajnoki elsőség lett.
Amit Papp László mond a versenyzőknek, az most már kétszeresen is szent előttük. Először csupán azért hittek mesterükben, mert ismerték múltját, szenzációs képességeit. (Kajdi két évvel ezelőtt még azt mondta róla, hogy a teljes magyar mezőnyt, beleértve a nehézsúlyúakat is, végig tudná verni.) Ma ez a rendkívüli tekintély kiegészült azzal is, hogy a magyar ökölvívók megbizonyosodtak: érdemes követni Papp tanácsait, mert ez a biztosítéka az eredményességüknek. Amit Papp mond, az beválik.
... Tiszta ember. Az az élete, hogy bajnokokat neveljen Magyarországnak.
És ezért kapta a legtöbb tapsot Miskolcon.
(Zsolt Róbert)
Népszava (1970): Papp László. „Hát ilyen egyszerű az egész...”
A magyarok – szakemberek, versenyzők és szurkolók – örömmámorban úsznak. A külföldiek pedig megemelik a kalapjukat. Az olasz Natale Rea, megannyi nagy csillag felnevelője, a volt olimpiai és Európa-bajnok, az elődöntők után így nyilatkozott az MTI különtudósítójának:
– Ha nem vagyok itt, el sem hiszem, hogy ilyen jók a magyar öklözők. A junior Európa-bajnokság tanulsága szerint a legtöbbet ígérik a jövőre valamennyi nemzet közül. Nem a kilenc érem és a sok győzelem az alap véleményemre. Inkább az, ahogyan győznek. A Papp és Adler páros valósággal csodát művelt. Tanulmányt érdemelne, hogyan csinálták.
Tény, hogy a magyar ökölvívás – nemcsak a házigazda szerepkör miatt – az érdeklődés középpontjába került. Amikor Papp László és Adler Zsigmond megjelenik, neves edzők s nagy versenyekről hosszú ideje tudósító újságírók faggatják őket, hogyan csinálják.
Papp szerényen válaszol mindig.
– Nem tettünk semmi különöset. A legfontosabb: felnőtt és ifjúsági szinten a versenyzők tudomására hoztuk, a válogatottság dicsőség, azt ki kell érdemelni. Aki úgy gondolta, hogy szívességet tesz azzal, hogy válogatott lesz, gyorsan elkerült gárdánkból, a megmaradt tehetségek akarnak edzeni és akarnak győzni.
(Vándor Kálmán)
Kő András: Papp Laci
Adler Zsigmond: Az a baj, hogy Laci nagyon magasra emeli a mércét. Túlságosan magasra! Önmagából indul ki, és önmagához viszonyít mindenkit. Én sokkal engedékenyebb voltam. Nem is volt eredmény! Én mindig a tehetséget néztem. Laci útja a célravezető!
Magyar Hírlap
Méltatlan azok magatartása, akik Papp Laci eddig elért sikereiből nem értették meg, hogy mesteredzői diploma nélkül is lehet valaki igazi mestere az ökölvívásnak… Olyan ez, mintha azt mondották volna Leonardo da Vincinek: – Maga kérem csak ne csináljon festőiskolát, magának nincs rajztanári diplomája!
(Gombó Pál)
Népszava (1971): Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Madridból
Papp Lacira emlékeznek: Az első magyar siker egyébként már megszületett a Palacio De Deportesben. Legalábbis számunkra. Amint az alagsorban létesített boksziskola falán Papp László és a spanyol Luis Folledo 1963-ban vívott Európa-bajnoki találkozójának képét nézegetem, megszólalt mögöttem egy spanyol rendező, s rámutatott háromszoros olimpiai bajnokunkra.
– Minden idők legnagyobb ökölvívója! Most is itt van, a magyar csapat edzője...
Amikor megmondtam, hogy én is magyar vagyok, felderült az arca és bemutatkozott.
– Ernesto Chlebowsky, a boksziskola igazgatója, a spanyol szövetség egyik vezetője vagyok, a magyar sportolók nagy tisztelője. Jártam már önöknél bokszolni és vadászni is, a legjobban Papp Lászlót szerettem meg. Igazi sportember, a szerénység példaképe.
A jóleső szavakat alátámasztja az a fogadtatás is, amiben a népszerű sportember részesült mindenfelé. Senki nem megy el úgy mellette, hogy ne üdvözölné, ne szorítana vele kezet vagy meg ne ölelné… Papp Laci higgadtságát, pedagógiai érzékét és egészséges humorát nem győzzük csodálni. Arcáról soha nem lehet leolvasni, hogy elégedett-e vagy sem, nem beszél elhamarkodottan, de amit mond, annak mindig súlya van… Bátran mondhatjuk azt, hogy az Európa-bajnokság hősei a magyar ökölvívók, élükön mindannyiuk nagyszerű mesterével, Papp Lászlóval és az öreg fiatal Adler Zsigával, annyi megbecsülést szereztek a magyar sportnak, mint kevesen az utóbbi években.
(Vándor Kálmán)
Népsport (1971): ... Segít a népszerűség
Papp László példátlan népszerűsége révén Spanyolországban szinte „hazai” pályán küzdhetett csapatunk. Ahol csak megjelentek a magyarok, ott csődület támadt, s bár Rubio Botostól elszenvedett vereségét méltánytalannak érezték a nézők, két nap múlva már azt is elfeledték. Tévések, rádiósok, filmesek, fotósok állandó ostromát kellett átvészelni, de ezt még mindig könnyebb volt, mint a régi évek közömbösségét.
Számos világversenyre utaztam már válogatott magyar ökölvívókkal, s életem végéig kísérteni fog az a „foghegyről” való bánásmód és semmibevevés, amellyel éveken keresztül fogadták reprezentánsainkat. Mindig irigyeltem az érdeklődés és a rokonszenv fényében tündöklő együtteseket, s Bukarest és Miskolc után, most Madridban bennünket irigyelhetett – mindenki más. Ha ezt nem mondanám el, akkor sejtetni sem tudnám, hogy nehéz helyzetekben, szoros mérkőzések után, milyen pluszok adtak annyi túlsúlyt, hogy javunkra billenjen a mérleg.
Papp László a szorítók varázslója – írta egy alkalommal a Madrid című lap. Ahol csak megjelenik, ott meghajolnak az ellenfelek...
... Nemcsak fel tudtunk zárkózni a legjobbakhoz, hanem lépést tartottunk az általános fejlődési tendenciákkal.
(Z. Vincze György)
Botos András
olimpiai bronzérmes ökölvívó
Papp László tíz évig volt edzőm a válogatott keretnél. Csak jókat tudok róla mondani. Szakmailag is, emberileg is magasan a többi edző fölött áll.
Jakab Vilmos
az Egyesült Államokban élő magyar bajnok ökölvívó
A Papp Laci szépen meg tudott hajtani. A végletekig el tudott menni, már azt hitte az ember, hogy meghal a végén. Nem is tudtam volna végigcsinálni, ha nem Ő mondja. Senki másnak nem lettem volna képes megcsinálni, csak neki. Senki, de senki, akárkivel találkoztam a pályafutásom alatt, nem akart szégyenben maradni előtte, s ezért sokkal több eredményre voltak képesek, akik nála bokszoltak, mert ez egy olyan plusz energiát adott, amelynek biztos pszichológiai háttere van, hogy szinte senkit nem lehet hozzá mérni ebből a szempontból.
Csak hajtott és mozgatott, de ez kellett ahhoz, hogy az ember eljusson egy olyan magas, nemzetközi szintre, amit Ő követelt mindenkitől. Ez kell ahhoz, hogy az ember bajnok legyen. Másképp nem megy. Nála egy bizonyos szint nem számított. Az volt a szint, hogy egy versenyző olimpiai- vagy világbajnok legyen. Ez egy olyan vonása volt, amit egyes emberek nem tudtak megérteni és valamilyen formában negatívnak ítélték.
Az én szememben az egyik legjobb edző a világon. Sokfelé jártam a világban, sok edzővel találkoztam, de meg sem közelítették Őt, sem szakmai, sem technikai, sem pszichológiai szempontból.
Papp Laci egy isten volt nekem. Egy kacsintással, egy szóval, egy mozdulattal tudott olyan extra energiát adni, amit felhasználhattam a győzelemhez.
Népszava (1971): A madridi siker szobrászai
Az ökölvívásban Papp László és Adler Zsigmond irányításával céltudatos és következetlenséget nem ismerő vezetés vette kezébe a sportág sorsát. Most, amikor Kajdiékat ünnepeljük, sem szabad megfeledkezni arról, hogy Papp László és Adler Zsigmond az elmúlt időszakban eltanácsolt a szorító környékéről olyanokat, akik bár tehetségesek voltak, de nem vállalták az ökölvívással együtt járó áldozatokat.
(Vándor Kálmán)
Magyar Hírlap (1971): Válogatott ökölvívóink hazaérkeztek Madridból
Vasárnap délután hatalmas tömeg gyűlt össze a Ferihegyi repülőtéren, amikor a Madrid felől érkező „arany” gép landolt a betonon. A gép fedélzetén utaztak az emlékezetes sportsikert kivívó ökölvívó-válogatott tagjai … A legnagyobb ünneplés a győzelmek kovácsát, Adler Zsigmondot, az idős szakvezetőt és a világhírű Papp Lászlót, válogatottunk vezető edzőjét övezte.
Korabeli újságcikk (1971): Leváltani, amíg nem késő!
Papp Laci, Papp Laci, megint mennyire odavannak érte, pedig ne lepődjenek meg, én, ahogy hazajön Madridból, azonnal leváltanám őt. Meg az elmaradhatatlan Adler Zsigáját. Rendkívül rossz precedenst teremtettek az olyan edzők, szakvezetők számára, akiknél az is siker, ha hosszabb ideig a helyükön tudnak maradni, vagy kiharcolnak némi fizetésemelést.
Amúgy is könnyű tekintélyt teremteni egy háromszoros olimpiai bajnoknak, de mit tegyen az olyan valaki, akinek a legnagyobb sportsikere – egy tízes találat a totón, de az is akkor, amikor 2 forint 25 fillért fizettek rá.
Az is szinte kihívásnak hat, hogy Laci pályafutása során maga is mindig példamutatóan sportszerű életet élt. Legalább egyszer láttam volna részegen a szorítóban, vagy nem bánom, hanyatt vágódva a régi Ilkovics könyöklője alatt, mint mondjuk Slaponyát, a fára mászó keret egyik edzőjét, aki játékos korában el se kezdte a fáramászást, amíg nem volt benne öt dupla konyak. Igaz, azután meg azért nem kezdte el, mert benne volt, de ma legalább nem kell szégyenkeznie azok előtt, akik az edzés első fázisát a féldecivel vagy a korsó sörrel kezdik.
Rendkívül kiállhatatlan Papp Laciban az is, hogy mellőzte azokat az alkalmi szaktanácsadókat, akik a jobbnál jobb tippekkel jöttek korábban, amikor nem ment a bunyósoknak, s már az is eredmény volt, ha a költőpénzből ki tudtak jönni a válogatottak, s nem késték le a reptéren az amszterdami csatlakozást.
És miért kellett ezekkel a madridi érmekkel megszégyeníteni azokat az edzőket, akik ha a labdarúgó egyáltalán levetkőzik, már áldozati gyertyát gyújtanak, ha játszik is, felemelt prémiumot kap utolsó helyezés esetén is.
Egyszóval – fogjunk össze, míg nem késő, figyeljék meg, ez a Papp továbbra sem enged elveiből, s eredményeivel csak felingerli azokat, akik már a megbízatást is eredménynek tartják. S jobb híján én magam is vállalom Papp helyét, a Zsigáét pedig a feleségem. De biztos akadna más jelentkező is, elvégre jövőre olimpia lesz, s amúgy maszek alapon elég drága mulatság az ilyen müncheni bulit végigcsinálni.
(n. s. j.)
Adler Zsigmond
Rendet, fegyelmet akar, és ettől bizony sajnos, egy kicsit elszoktak a sportemberek. Sok helyen ugyanis a sikerek érdekében hajlandók bizonyos dolgok fölött szemet hunyni. Én talán nem lennék mindig olyan szigorú, mint Laci, bár tudom, neki van igaza.
Korabeli újságcikk (1972): Aki király akar lenni
Papp László negyvenhat éves. A müncheni olimpián, mint ismert nevelőt, pedagógust is fölfedezték. A nemzetközi szakértők szerint edzőként is új iskolát teremtett sportágában. Akik látták a szorító sarkában, csodálták nyugalmát, hidegvérét. Neki is jutott a tapsból. Néha nagyobb, mint egy-egy versenyzőnek.
(Paizs Gábor)
Esti Hírlap (1973. december 6.): Újabb ökölvívó bravúr, fényesen sikerült a londoni bemutató
Amikor szerdán este a harmadik Anglia–Magyarország ökölvívó-viadal szereplői felsorakoztak a Royal Albert Hall szorítójában, az angol közönség szokásához híven udvarias tapssal köszöntötte a versenyzőket. De szokásától eltérően viharosan ünnepelt, amikor a hangosbeszélők bemutatták a négyezer nézőnek Papp Lászlót. Három órával később az öltözőfolyosókon nagy tömeg várakozott, hogy aláírást kapjon a híres sportembertől...
Népsport (1973. december 6.)
Általános vélemény a szakemberek körében, hogy Papp László csapata a kontinens legerősebb együttesei közé tartozik, néhány versenyzője pedig egészen kimagasló klasszist képvisel. G. Wells, az 1953. évi varsói Európa-bajnokság nagyváltósúlyú aranyérmese, jelenleg tanár és ismert ökölvívó szakíró, kijelentette: Gratulálok Papp Lászlónak, remek együttese van!
(Boskovics Jenő)
Népsport (1974): Papp Laci kesztyűzik
Másfél óra rettenetesen hosszú idő. Ennyi ideig álltam a sísánci üvegpalota szorítója mellett. Papp Lacit figyeltem. Folyamatosan kesztyűzött a tengeren túlra készülő magyar válogatott tagjaival.
Lebilincselő látvány, élmény minden mozzanat!
– Amit Laci velük művel, az pótolhatatlan – mondja Adler Zsigmond.
Amit Laci művel? Szinte párducpuhasággal megy előre, hátra, oldalt, szeme áttetszőnek és áthatónak tűnik, egész teste a partnerrel mozog, s egy-egy homlokráncolása, szemhunyorítása, kedélyes hátbaverése jelzi, mikor elégedett. Keveset szól – pontosan értik.
(Z. Vincze György)
Sermer György
ökölvívó bíró
El tudom képzelni, hogy a tizenévesek idehaza kevesebbet tudnak Papp Lászlóról, mint az amerikai teenagerek. Bármerre is jártunk, autogramokért rohamozták őt, és amikor Pittsburghben elvittek bennünket egy iskolába és tanítási óra helyett a diákok egy nagy teremben küldöttségünkkel beszélgethettek, mindegyikük elsősorban Papp Lacira volt kíváncsi. Az amerikai túrán ismét megbizonyosodtam róla: amilyen kivételesen nagy versenyző volt Papp László, ugyanolyan nagyszerű edző vált belőle.
Magyarország (1976/9): A Papp mérce
Papp Laci ténykedése óta megszoktuk, hogy a nagy nemzetközi versenyekre általában foghíjas csapat utazik. A „mester” nem híve az ajándékutaztatásnak. Csak abban a súlycsoportban indít versenyzőt, amelyben keresnivalója van. Jelszava: kis csapat, de jó csapat. Kezdetben ezzel sokan nem értettek egyet, hiszen nem egy viadalon bebizonyosodott, hogy könnyebb sorsolás, vagy egyéb szerencsés körülmények között esélytelen versenyző felevickélhet a dobogóra. Csakhogy éppen ez a felfogás segítette elő a hatvanas évek nagy visszaesését. Az akkori szakvezetés nem követelte meg a versenyzőktől a kemény munkát, a „szenvedést”. Ezen kellett változtatni. Papp magával hozta tehetségét, szorgalmát és hallatlan akaraterejét. Amikor elvállalta a sportág szakvezetését, igen kemény fába vágta fejszéjét. Kezdetben láthatatlan, majd nagyon is látható ellenállásba ütközött. Tenni vágyásából hónapok fecsérlődtek el arra, hogy igazát bizonygassa, hogy „árnyékbokszolást” folytasson szakmai ellenfeleivel. Végül kénytelen volt ultimátumot átadni: vagy hagyják dolgozni saját elképzelése szerint, vagy leköszön. Erre azután észbe kapott a sportvezetés, és tisztújításra került sor a szövetségben… Örökösen rendezni kellett a sorokat. Papp Lacinak ezerszer kellett elismételnie: aki nem vállalja a rá kirótt edzésadagot, arra nem számít, annak nincs helye a csapatban. Mit követel Ő az ökölvívóktól? „Csak” annyit, amennyit valamennyi rohamosan fejlődő sportág új szükségletei diktálnak. Olykor valóban iszonyúnak látszik ez a tempó, embertelennek, kibírhatatlannak. De mindig akadnak sportemberek – az igaziak, a „nagyok” –, akik megmutatják, mire képes, hová fejlődött az ember. Nagyon magasra teszi Papp a mércét? És Széchy Tamás, meg a hozzá hasonlók? Ők nem?...
(Pethes Sándor)
Magyar Élet (New York, 1979): Papp László visszatért...
Akadna néhány nyugati ország, amelyik dollárezreket fizetne Pappnak, ha ott edzőséget vállalna. Minálunk az utóbbi esztendőben gyerekeket tanított bokszolni, az Óbuda TSz-ben...
Papp a szorítóban megszokta, hogy az ellenfél szemben támad, és még övön alul sem üt, nemhogy hátulról esne neki vetélytársának. A meddő szélmalomharcot nem bírta, elment a téeszbe, a gyerekekhez. Ott nem kellett félnie az orvtámadásoktól.
Máig nem értem, miért nem találták meg Papp László helyét és szerepkörét az ökölvívásban. Hiszen ő maga mutatta meg, miben képes kivételesen sokat adni: a tehetségből, az ígéretből bajnokot tud faragni. Késszé tenni a majdnem kész versenyzőt. Vétek más tennivalóval terhelni azt az embert, aki az ökölvívásban olyasmire képes, amire kevesen mások a világon...
(Zsolt Róbert, Magyar Nemzet)
Jakab Vilmos
A titka a határozott önbizalom, ami belőle áradt. Maga a személyisége már biztosította bizonyos formában a sikert annak a gyereknek, aki bement a ringbe. Arról nem beszélve, hogy a felkészülés időszakában, ha a Papp Laci azt mondta, ezt a fát ki kell vágni, ezt a gyökeret ki kell venni, akkor azt háromszoros erővel csinálta az ember. Más titok nem volt. Az élete folyamán tapasztaltak, amik Őt háromszoros olimpiai- és profi Európa-bajnokká tették mindenkinek jók lehettek. A módszerét a mai napig is használják Amerikában, de szerintem az egész világon. Fizikai erő nélkül nincs boksz a technika nem elég.
Badari Tibor
Olyan ritmusérzékkel, ütőerővel, magabiztossággal, tempóérzékkel és idegrendszerrel rendelkezett, hogy meg tudta azt csinálni, amikor az ellenfél elindított egy ütést felé, mielőtt az elérte volna a fejét, egy jobb vagy bal horoggal megelőzte az ellenfelet. Mindenki azt hiszi, hogy a boksz a vademberek sportja, nem, ez az idegrendszerek sportja.
(Dr. Borbély Zoltán interjúi)
Népszava (1983. augusztus 14.)
Don Franklin Hull, a 141 országot és hárommillió versenyzőt tömörítő Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) amerikai elnöke, hírügynökségi tudósítók kérdéseire válaszolva kijelentette: Papp László minden idők legjobb amatőr ökölvívója.
– Láttam Alit, Fraziert, Foremant is az olimpiákon, mégis Pappot tartom a legnagyobbnak – mondotta Hull. – Olimpiai mérkőzésen egyszer sem győzték le, három aranyérmet nyert 1948 és 1956 között. Olyan volt, mint egy kis Rocky Marciano.
Budapest, a főváros folyóirata (84/6)
Egy nemzetközi tudományos kongresszuson történt Helsinkiben. Papp László, a kedves, ám igencsak vékonydongájú magyar nyelvész az előadások szünetében sétálni indult a kikötő felé. Ahogy ilyenkor szokás, a kabátjára tűzött táblácskán ott volt a neve. Egyszer csak odaimbolyog hozzá egy tagbaszakadt finn tengerész, körbevizslatja, majd hirtelen indiántáncba kezd, s azt kiabálja: éljen László Papp, a legerősebb ember, a világ legjobb bokszolója! Azon nyomban éljenző, lelkes tömeg gyűlt össze a cingár férfi körül, már-már a levegőbe dobálták a megszeppent tudóst.
(Jávor Ottó)
Vasút Sport (1986)
Ha az ökölvívásban királyt választanának, akkor mind sportbeli eredményei, mind emberi tulajdonságai alapján a korona egészen bizonyosan az ő fejére kerülne.
(Kósa Antal)
Jakab Vilmos
Papp Laci nem csak bokszot tanított nekem, hanem útravalót adott: hogyan kell viselkedni az életben, hogy kell megmaradni embernek, belső tartást adott a maga viselkedési stílusával, példakép tudott lenni. Amit mondott annak erkölcsi háttere volt. Hogy valaki élsportoló legyen, az egy dolog, hogy valaki fenn is tudjon maradni, az egy másik dolog, de hogy ezt a kettőt össze is tudja hozni, és ember tudjon maradni, kevesen tudják megcsinálni. A Papp Laci olyan ember tudott maradni, akire mindenki felnézhetett. Soha nem hallották hazudni, nem hallották őt félrebeszélni mindig egyenes úton járt.
Népszava (1986. március 22.): Papp László 60 éves
Boldog születésnapot!
Nem tud végigmenni az utcán, hogy ne köszöntsék, ne szorítsák meg a kezét, s nincs olyan külföldi verseny, ahol ne tapsolnák meg, amikor a ringsarokhoz lép, s a hangosbemondó a nevét említi. Papp László miénk, mégis egy világ érzi magáénak. Az a sportember, akit ringen belül és kívül egyaránt megbecsülés övezett, s övez ma is. S méltán, hiszen minden tevékenységével rászolgált erre. Udvarias volt bárkivel szemben. Emlékszem, egyszer egy idegen veregette a vállát, beszélt hozzá: Lacikám így, úgy, és amikor megkérdeztem, ki volt ez, Laci magától értetődően válaszolta: „Haverom, ha én azt tudnám! De hát, aki megszólít engem és kitüntet a bizalmával, ahhoz én sem lehetek udvariatlan.”
(Lepies György)
Magyar Nemzet (1986. március 25.): Papp László hatvan éves
Akik régebben és közelebbről ismerik, legnagyobb erényének azt tartják, hogy az esztendők során semmit se változott. Változatlan maradt abban, amit mindenki megőrizhet magában, függetlenül attól, hogy telnek-múlnak az esztendők: tartásban, őszinteségben, közvetlenségben. Fantasztikusan nagy dolog, három olimpiai bajnokságot nyerni, óriási dicsőség helytállni a hivatásos öklözők között, de azt hiszem, nagyobb tett ennél, ha valaki képes arra, hogy megőrizze önmagát, miközben a körülményei, s körülötte a világ alaposan megváltozik. ... Nem híve a mellébeszélésnek, nincs rá hajlama, hogy körülírja azt, amit egy, legfeljebb két szóval is elmondhatna. ... Papp László szerint: „Hihetetlenül akartam, vágytam a sikerre, s mindent megtettem a győzelemért. A siker pedig senkinek se hullik az ölébe, tenni kell érte sokat. Viszont megéri. Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor a sportoló nemcsak ünnepelhet, hanem emelt fővel is nézhet azok szemébe, akik hozzásegítették a sikerhez. Ha nincs miért szégyenkeznie a környezete előtt. Ezért vagyok edzőként szigorú, ezért követelek sokat és ezért mondok le azokról, akik könnyelműek...”
(Malonyai Péter)
Szepesi György
Helsinki, 1952. Laci áll fönt a győzelmi dobogón egy véres csata, egy nagyon nehéz harc után, megnyerte az olimpiai aranyérmet, és belekacsint a kamerába. Ez egy olyan kacsintás, amin egy egész ország derül, mosolyog és könnyezik, mert hiszen ez a kacsintás az embereknek szól, hogy látjátok, gyerekek megnyertem, én vagyok a győztes, és egy kicsit talán a mamájának. Anyukájának, akit a világon a legjobban szeretett. Minden gondolata mindig az volt, hogy mit szól majd a Mutter, a mama odahaza, Angyalföldön. Laci egyedülálló figura, akiben szív, humor, együttérzés, barátság egy életen keresztül mindig mindenkivel szemben megmaradt. Soha senkire haragudni nem láttam, pedig lett volna oka.
(Rádióinterjú, 1986)
Sportpropaganda (1986): Papp László 60 éves
Ha nem nyer három olimpiát, akkor is aranyos
Laci már-már népmesei hős: az igazságos Mátyás, a roppant erejű Toldi, a minden akadályon győzedelmeskedő legkisebb királyfi, vagy éppen legkisebb szegénylegény. Már régen nemcsak sportoló, hanem a magyarság maga, vágyakozás a tisztaságra, a tökéletességre, a munkával mindent elérhetőség bizonyítására. Nekem az ökölvívást kezdetben Papp László jelentette, jelenti ma is, és jelenteni fogja a jövőben is.
(Novotny Zoltán)
Zbigniew Pietrzykowski
Papp László a legmagyarabb a magyarok között.
Tudósítás Göteborgból: Papp László népszerűsége nem ismer határokat
Már Budapesten, a repülőtéren a kiskatonák sorban álltak a háromszoros olimpiai bajnok autogramjáért, majd Koppenhágában a dán jegykezelő, amikor meglátta a magyar válogatottat, első kérdése az volt: „Where is László Papp?” (Hol van Papp László?)
(Fehér Ferenc)
Kovács István
olimpiai-, amatőr és profi világ- és Európa-bajnok ökölvívó
Én kesztyűztem Laci bácsival. Akkor már jóval túl volt a hatvanon, de leállt velünk játszani. Ez a játék azonban még mindig olyan volt, hogy esténként azért fájt a feje az embernek. Még ebben a korban is félelmetes horgai, csapottjai voltak, és rendkívül gyors volt. Azok a filmek, amiket megnézünk róla a fénykorából, nem adják vissza igazából – a film soha nem adja vissza igazából –, hogy neki milyen hallatlan ütőereje, és milyen gyorsasága volt. Egy párszor felakadtam én is a jobbhorgára. Az alacsony termete, amire azt mondják, hogy hátrány volt, ez nála a dinamikával és az ütőerővel kompenzálva előnyére vált, hiszen közel került az ellenfelekhez, és iszonyatos horgokkal és csapottakkal bombázta őket. Nem is hitték volna, hogy ebben a kesztyűben, ebben az ökölben ilyen erő rejlik. A védekezésre sem tudtak annyi időt és energiát fordítani, ami elegendő lett volna, bár lehet, hogy nincs védekezés ezek ellen a horgok ellen.
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Jakab Vilmos
Amit ő tudott bokszolni, azt se ma nem tudják, se akkor nem tudták. Korának hosszú-hosszú előfutára volt. Ahogy az erőnlétet és a technikát összekapcsolta azt még senki nem tudta megcsinálni. Talán egy-két bokszoló közelíti meg. Ahogy én nézem a mai ökölvívókat Papp Laci magasan az elsők között lenne. Nem is lenne ellenfele. Meg se tudnák ütni. A mai, főként erőnlétre alapozott, technikával hozzá se tudnának érni.
Jean-Paul Belmondo
A magyar ökölvívó válogatott trénereként mindannyian figyelemmel kísértük edzői pályafutását, tudtuk és biztosak voltunk benne, hogy csak jó edző válhat belőle. Edzőként is kiváló eredményeket ért el a magyar válogatottal. Egy ilyen ember, aki ennyire tudott bokszolni, csak jól sáfárkodhatott a tudományával. Kivételes szerencséje volt azoknak a fiatal bokszolóknak, akiknek átadhatta tudását.
Nemzeti Sport (1993. november 10.)
Óriási tapsvihar tört ki a teremben, amikor Willy Daume Papp Lászlót szólította az elnöki díszasztalhoz. Idézünk Daume szavaiból: „Olyan bajnok áll előttünk, akinek életműve alapján minden évben átadhatnánk a sportszerűségi díjat”.
Papp Laci – immár Laci bácsi – a meghatottság könnyeitől csillogó szemekkel mondta: „Ez a díj csak bizonyság arra: jó úton jártam. Úgy gondolom azonban, hogy személyemen keresztül az egész magyar sportot érte megtiszteltetés”.
(Imre Mátyás, Párizs)
Régi ELITE magazin: Papp Laci 70-KEDVE
Eperjes Károly (színművész)
Nagyon-nagyon szeretem. Örülök, hogy egy levegőt szívhatok vele. Isten éltesse Őt erőben, egészségben még nagyon sokáig!
Dr. Czeizel Endre (orvos-genetikus)
A tehetség fogalma sokkal komplexebb, mint ahogy azt a mindennapokban felületesen használják. Ebben benne foglaltatnak éppen úgy a fizikai, erkölcsi, akarati, mint érzelmi, szellemi képességek. Ilyen párját ritkító adottságokat hordoz génjeiben Papp Laci, és kivételes egyéniséggé az emelte, hogy ezt a tehetséget kemény, céltudatos, eltökélt munkával maradéktalanul ki is aknázta. Szememben a magyar géniusz fogalmát mindenképpen Ő testesíti meg.
Cserhalmi György (színművész)
Kevés, sajnos egyre kevesebb igazi zseni él közöttünk mostanában. Közülük az egyik, talán a legkiemelkedőbb Ő, Papp Laci.
Wichmann Tamás (világbajnok kenus)
A világ bármely táján kiejtettem azt a szót, hogy magyar, az emberek szeme felcsillant, és azt mondták: Papp László. Igen, mindenütt a földkerekségen elsősorban Ő fémjelzi országunkat. Kivételes ember, kivételes sportoló, kivételes személyiség. Büszke vagyok, hogy Vele egyazon színekben versenyezhettem.
(Szegő András)
Új Magyarország (1996. március 20.): Papp Laci
Abody Béla: „Egy név: Papp Laci. A kevesek egyike, akiket egy ország ismer, tisztel és szeret. A sportember: háromszoros olimpiai bajnok, egyetlen vereséget sem szenvedett profi Európa-bajnok, megszámlálhatatlan nemzetközi verseny, két amatőr Európa-bajnokság és sok magyar bajnokság győztese. Írjuk le végre pontosan, tárgyilagosan: a század legnagyobb magyar sportolója. Ha jobban tetszik: a világ legnagyobb amatőr ökölvívója.”
(K. A.)
Kurir (1996. március 25.): Királyok bokszolója, bokszolók királya
„...Becsaptam az etetőjébe...”, „lekonyult az orra, mint a templomkilincs...”, „Bal kezem a Rókus kórház, jobb kezem a köztemető…” Egykoron egy nagy magyar író azt mondotta, hogy tulajdonképpen, ha egyetlen mondat fennmarad az emberből, az már bőven elég az örökkévalósághoz. Sőt néha sok is.
Nos, neki jóval több mondat, szín, könnycsorgatóan mulattató anekdota adatott meg, mint bármely mostani önjelölt zseninknek vagy magamutogató politikusunknak.
A személyiségéhez nem illenek a szentimentális köszöntők. Sokkal testhezállóbbak az utánozhatatlan anekdoták...
Néhány esztendeje Ausztráliában rendezték a világbajnokságot. Egyszeri zsurnaliszta kollégám ezen az eseményen találkozott először a sportággal, ennek megfelelően senkit nem ismert, s őt sem ismerte a kutya se. Illetve egyvalakit azért ismert: magát a mestert. Megszólította, s boldogan konstatálta, hogy a nagy öreg kedélyesen válaszolgat a kérdéseire. Jó negyedórája tartott már a diskurzus, miközben burnuszos arabok, ferde szemű távol-keletiek császkáltak a teremben, és egyikük sem mulasztotta el, hogy udvariasan köszönjön „Lacinak”, aki mindig visszaköszönt. A kolléga hallgatta egy ideig, majd kérdezte: „Laci bácsi, te ezt is ismered?” A bokszfenomén a tőle megszokott könnyedséggel válaszolt: „Ugyan már! Azt sem tudom, te ki vagy...”
(Galsai Dániel)
Jakab Vilmos
A ringen kívül lehetett vele nevetni, viccelődni. Nagyon jó humorú, olyan egymondatos ember volt, aki Amerikában az egyik legnagyobb komédiás lett volna. Úgy vágott az esze, mint a borotva, olyan beszólásai voltak, hogy mindenki dőlt a nevetéstől. Ahhoz, hogy jó bokszoló legyen valaki, gyorsan kell járjon az agya. Az intelligenciája el tudta vinni a legmagasabb régiókba. Ezért minden társadalmi rétegben otthonosan mozgott.
Magyar Hírlap (1996. március 25.): Kézfogás egy nemzeti kinccsel
Az elmúlt napok a gratulációk és az emlékezések jegyében teltek el. Tévé, rádió, újságok, megint tévé, megint rádió. Volt korábban a svéd, a finn televízió, bejelentkezett a ZDF stábja is. Hát igen. Még Joe Frazier is üzent a tévéből. Hogy boldog születésnapot, meg „we love you Lazlo”... A zsaru Belmondo valami kocsmárost faggat, közben a falon lévő fényképeket mutogatja. Az egyik „Lazlo Papp”. A hetvenes években a francia rendező számára természetes volt, hogy egy marseille-i café bárpultjánál ugyanúgy ki van rajzszögezve Papp Laci fényképe, mint mondjuk Marcel Cerdané. A nézőknek semmit sem kellett magyarázni. ... Valamikor egy író azt mondta róla: nemzeti kincs. Ezt talán így is érezzük... Joe Frazier Amerikában nem nemzeti kincs. Egy bokszoló, volt olimpiai bajnok és profi világbajnok, összeszedett egy csomó pénzt, testőrei vannak, és a protokoll-listák élén szerepel. Hozzá biztosan nem lehet csak úgy odamenni egy kézfogásra. Papp Lászlóhoz igen, mert ő valóban a miénk, a Papp Laci.
(Kósa Tamás)
Nemzeti Képes Sport (1996. március 26.): Bicsáktól a Középkeresztig
„Otthon megvan videón a meccseim java, gyakran előfordul, hogy bele-bele pillantok ezekbe a felvételekbe, ilyenkor a mai napig megmozdul a karom egy-egy nagyobb ütés láttán. Hátradőlök a fotelban, becsukom a szemem, magam előtt látom akkori önmagam, ahogyan a másik szemébe nézek, máris tudom, mit akar... És újra érzem azt a bizsergést is, amit akkor, a szorító közepén éreztem...”
Miben rejlett Papp László varázsa? Mi magyarázza, hogy a santiagói hotelportástól a sydneyi taxisig, sőt talán az őserdőből azon melegében előbúvó bantu feketéig majd’ mindenki lelkesen bólogat, ha Papp Lászlóról esik szó? Hiszen Magyarországról talán soha nem hallottak. Jó, ha tudják, ott van valahol Európában. De a szorítókirály nevének hallatán elismerően csettint mindegyikük. 1996-ban is, negyven évvel azután, hogy utolsó olimpiáján diadalmaskodott.
(L. Pap István)
Boskovics Jenő
újságíró
1999-ben a világ sportújságírói (köztük természetesen a magyarok is) szinte közfelkiáltással választották be a világ legjobb 25 sportolója közé.
Grosics Gyula
Papp Laci, az Aranycsapat nemzeti ereklyék. Olyan eredményeket értek el, amelyekre egy nemzet volt büszke abban az időben és nem csak abban az időben, hanem ma is. A nagyot alkotók sportban, művészetben, zenében stb., azok mindig a nemzet értékét képviselik, és egyfajta rangot adnak a saját hazájuknak.
(Dr. Borbély Zoltán interjúja)
Nemzeti Sport (2001. március 25.):
Isten éltesse a 75 éves legendát, Papp Lászlót!
Kovács István
hivatásos világbajnok ökölvívó
Laci bácsi az ökölvívó sport élő istene, aki fantasztikus példaképként áll mindenki előtt, aki ezt a sportágat választja. Nem csupán az eredményei, de az életvitele és a személyisége miatt is megérdemel minden elismerést. Boldog vagyok, hogy pályafutásom elején még dolgozhattam az irányítása alatt.
Gedó György
olimpiai bajnok ökölvívó
Kívánom Laci bácsinak, hogy az Isten tartsa meg az egészségét, sokáig maradjon még köztünk példaképként. Mi, magyarok, büszkék lehetünk rá, hiszen bárhol is fordultunk meg a világban, mindig megkülönböztetett szeretettel fogadtak minket Laci bácsi miatt.
Sermer György
a Vasas ökölvívó-szakosztályának elnöke
Laci bácsi élő legenda, a sportág történetének egyik, ha nem a legnagyobb alakja. Tulajdonságai, és itt most nem csak a sportemberi tulajdonságaira gondolok, szóval azok alapján méltán lehet sokunknak a példaképe. Amikor nemzetközi bíró lettem, Ő volt az, aki ellátott tanácsokkal, és bizony ezeket hasznosítottam a karrierem során. Kérem, írják le, ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki mindenért.
Grosics Gyula
a labdarúgó Aranycsapat kapusa
Lacival mindig nagyon jó viszonyban voltunk, de ezt az egykori válogatottunk valamennyi tagja elmondhatja magáról. Legkedvesebb emlékem az róla, hogy Helsinkiben a jugoszlávok elleni győzelem és a bajnoki cím után még éppen idejében értünk ki a döntőjére, és élőben láthattuk, amint megnyeri a magyar küldöttség utolsó, tizenhatodik aranyérmét. Mindig is azt vallottam, hogy nem létezik külön sportoló, illetve ember, és igazán sokra azok viszik, akik mindkettőből a legjobbak közé tartoznak. Márpedig Laci ilyen. Közvetlen, végtelenül tisztességes ember.
Boskovics Jenő
Az emberi képességei kezdettől megmutatták, hogy Ő valaki más, mint a többiek. Kisgyerek korától, amióta én találkoztam vele, a tehetsége mellett óriási akaraterő volt benne. Ő nem akart hétköznapi dolgokat véghezvinni sohasem. Utálta, gyűlölte a szürkeséget. A kezdet kezdetétől a csúcsra akart törni. Papp László mindenképpen többet érdemelt volna. Nem kapta meg mindazt, amit meg kellett volna kapnia. Értem ezt elsősorban arra, hogy neki a profi világbajnoki címért meg kellett volna mérkőznie. Örök fájdalma neki is és minden magyar sportkedvelőnek, hogy azokban az időkben erre nem kapta meg az engedélyt. Ezzel mindenképpen tartozás van irányában, de ezt már soha nem lehet sajnos, kiegyenlíteni.
Blikk (2003. október 17.): Elment a legnagyobb király
A legkiemelkedőbb magyar sportoló örökre eltávozott... Kokó úgy véli, sem Ő, sem más nem érhet Laci bácsi nyomába, akinek halálával a világ valaha élt legnagyobb bajnoka távozott az élők sorából.
Török Gyula
olimpiai bajnok
Sportolóként, edzőként, magánemberként remek fickó volt. Távozásával királyt vesztettünk, pótolhatatlan vezért.
Dr. Kárpáti György
Óriás volt. Három egymást követő olimpián aranyérmet nyert – ez a világ csodája.
Nemzeti Sport (2003. október 17.): Búcsú a boksz úriemberétől
Grosics Gyula
A tragikus hír hallatán még a lélegzetem is elakadt. Az ember ilyenkor mindig megáll egy pillanatra, és elmereng azon, hogy megint elment a nemzet egyik nagyja, nehéz szavakat találni... Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy amíg a magyar sport létezik, addig Laci mindig velünk lesz. Papp Laci nem is távozhat el közülünk.
ifj. Szántó Imre
Példamutató volt az élete, kizárólag a becsületes, tisztességes, egyenes útban hitt, indulatmentesen, szeretetben élt, csak teljesíthető célokat tűzött ki maga elé. Rendkívül fáj, hogy eltávozott.
Színes Mai Lap (2003. október 17.)
Kótai Mihály
profi világbajnok ökölvívó
Papp Laci előttem úgy jelenik meg, mint ahogy a fekete-fehér filmeken láttam bokszolni. Nagy csatákat vívott. Pályafutása példaértékű volt, és azt hiszem, a magyar sportnak aligha lesz még egy ilyen kiemelkedő alakja.
Boskovics Jenő
Óriási ember távozott körünkből. Nem lehetett nem szeretni, hiszen éppen abban állt a varázsa, hogy mindenkivel megtalálta a hangot. Legyen az, hatdiplomás úriember vagy utcagyerek. Fáj, hogy profi sikerei idején – finoman fogalmazva – visszafogottan kellett tudósítani győzelmeiről. Vége-hossza sincs a róla szóló történeteknek. Nagyságát talán jól érzékelteti, hogy a müncheni olimpia utolsó napján, amikor mindenki a vásárlással, csomagolással volt elfoglalva, valahol magányosan üldögélt, szomorkodott. Mert három döntőse volt, de csak egy aranyat nyertek a fiai.
Tass Olga
olimpiai bajnok tornásznőCsodálatos ember volt, állandóan viccelődött. Emlékszem, az edzőtáborokban mindig Ő volt a mókamester. Tudtuk, hogy ha Papp Laci is velünk utazik, akkor nem lesz egyetlen unalmas percünk sem.
Nemzeti Sport (2003. október 18.): Papp Lacit gyászolja a sportvilág
La Gazzetta dello Sport
Gyászban a boksz. Meghalt Papp, a kesztyűs legenda. Isten veled Papp, aki egy korszakot világítottál be... Három okból vált sporttörténeti alakká: Ő volt az első öklöző, aki három egymást követő olimpián nyert aranyérmet, Ő volt az első, aki profivá lett a szovjet blokk versenyzői közül, és 1956. december 1-jén Melbourne-ben úgy nyert olimpiai aranyat, hogy közben szovjet tankok közlekedtek szülővárosa, Budapest utcáin. Egy sötét korszakban világította meg országa nevét, akárcsak a kardozók vagy a vízilabdázók...
Giancarlo Garbelli
Életem legemlékezetesebb napja volt, amikor ellene bokszoltam. Talán még jobb is voltam nála, talán ki is üthettem volna, de a szemében olyan különös tűz lobogott, hogy nem volt meg hozzá a bátorságom. Azt hiszem, hogy Ő volt minden idők legnagyobb ökölvívója.
Nino Benvenuti
Tizenkét évvel fiatalabb voltam nála, és ki akartam hívni, mert fiatalon az ember senkitől sem fél. Szerencsére menedzserem másként gondolta, és nem lehetek elég hálás neki. Később volt szerencsém látni Őt bokszolni: kegyetlen volt a balja, és mesterien tudott hátrálás közben is ütni. Nagyon fáj a halála...
Képes Sport (2003. október 21–27.): Vissza a legendák közé
Nagy keleti bölcsek állítják, hogy a harcművészet legfelső foka, amikor a szamuráj eggyé tud válni a fegyverével. Nyilával, kardjával vagy akár öklével. Amikor teljes lényét, létét, fizikait, szellemit, lelkét egyaránt abba a bizonyos egyvalamibe transzformálja, sűríti, lényegíti, és ezzel a koncentrált energiamezővel képes minden csatáját megnyerni. Erre csak a beavatottak képesek. Akik ezekben a pillanatokban önmagukon túlnőve részesei lesznek a lét nagy misztériumának. És Papp Laci e beavatottak egyike. Ütései egyszerre titkok és megnyilatkozások, öklözése költészet és valóság, amit produkált, az az örök kisember virtusa, szembeszegülése, helytállása.
Így ezt nem tudta senki, sem előtte sem utána. Boksza ezért marad időtálló. Lénye ezért marad jelenvaló, élő.
Annak dacára, hogy egy hideg, esőbe hajló őszi napon eltávozott közülünk.
Vissza a legendák közé.
(Szegő András)
HITEL (2004. január): „Látjátok feleim...”. Papp László halálára
„Lényében – ahogy a halála óta született írások legszebbikében (a Képes Sportban) Szegő András írta róla – megvolt az a csoda, az a páratlan képesség, hogy a köznapiságot, a kisember elpusztíthatatlan élni akarását, a világgal folytatott harcát, küzdelmét a túlélésért, az érvényesülésért a zsenialitás szintjére tudta emelni, és fordítva is: azokat a fenomenális és egyedi, csillogó képességeket, adottságokat, amelyek Őt a szorító királyává emelték, mindig képes volt hétköznapi létünk szintjére hozni. Egyszerre tudtunk vele azonosulni, és tudtuk Őt csodálni, egyszerre éreztünk közösséget vele, és érezhettük egyedülálló tüneménynek.” Tán a lelkünk jobbik felében őrzött Petőfi élhetett ilyenformán bennünk egykor, aki – Latinovits szavai szerint – „a magyarság álmainak megtestesítője” volt, s akiről szintén nem hittük el, hogy meghalhatott. Nem „lovagias” volt Ő, ahogy ezt ma többen emlegetik, „nemessége” nem szavaiban, gesztusaiban, hanem jellemében és szívében rejlett, sportszerűsége nem tanult s aztán „betartott” magatartásforma volt, hanem olyasvalami, ami az emberrel együtt születik. Nem jó a fordulat: nem is vele született – mintha egy felsőbb hatalom oltotta volna belé az egészet. Nyílt volt, kedves, szerény és végtelenül tisztességes, mondják – tudom, hogy igaz ez, bár én sohasem találkozhattam vele –, de e tulajdonságaiban mintha egy kétezer éves erkölcsi zsinórmérték testesült volna meg félreismerhetetlenül. Nem félek a szótól: Papp László nem „jól nevelt”, az illemet hűséggel és fegyelemmel megtanult ember volt, hanem Isten gyermeke a tanítás szerint, ahogy mindannyian azok vagyunk, lehetnénk. Az volt sorsában s a küzdelmeiben is. Ember és magyar voltunk utóbbi hetvennyolc esztendejének reménybeli – a maga nemében tökéletes – modellje.
(N. Pál József)
Égi fohász
(Papp László örökös olimpiai bajnoknak)
Épp 1001 napja, csütörtökön délben
Zúgták végváraink az elárvult télben:
„Jó éjt! Jó éjt, Nagyságos Fejedelem!”
Őseink napja: csütörtök, amikor a legnehezebb!
Az 1001. napon, az 1001-en!
Végváraink zúgják: Elment! Elment a Bajnok!
S megkondulnak kápolnákban kis lélekharangok!
„Pihenj le, Testvér! A Keresztútnál várlak!”
Hallom, ahogy szólít: az Édesapámat!
„Hadak útján vár már a Vezéri Sátor!
Ide tér be minden magyar, aki bátor,
Istenét, hazáját hűn szolgáló harcos,
Aki csak a szívét használja a harchoz!”
Mert ki kardot ragad, kard által vétetik,
S légyen az akárki, egyszer legyőzetik!
Téged, Laci Bácsi, Szíved, Tisztességed
Utolsó sóhajig: vereségtől védett!
Győzelmet csak Isten vehetett Terajtad,
Földi Léted kérte, s azt Magadtól adtad,
Mert a kórt, mi gyötört, alázattal vetted,
S Veled együtt élte meg minden szeretted!
Nem vágytál Te soha semmi ékességre,
Csak – mint Édesapám – egy kis békességre,
S értelmét is abban vallottad a Létnek,
Egy boldog nemzedék követni fog Téged!
Békességed eljött, hisz Istennél vagy már!
És az új nemzedék? Talán az is nagy már!
Öleld meg helyettünk az Édesapámat,
S valamennyi ősöd, akik együtt várnak,
Békesség, tisztesség legyen Magyarhonban!
Szentülés napja: csütörtök, amikor a legnehezebb!
Áldott Laci Bácsi! Várunk! S megyünk Veled!
Budapest, 2003. október 16.
Sinkovits-Vitay András